Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Maros Vásárhelyen, 1840, Intézeti Biztosság kiadása (ns. ref. kolégyom betűivel, Maros Vásárhely), XVIII p. + 56 p.
Első kiadás. Néhai orvos Gecse Dániel', életrajza, Emberszereteti - Intézete, és annak rövid felvilágosítása. [Írta: Antal János]
Kiadta az Intézeti Biztosság. A címfedél belső oldalán tollal beírt, sérült ajándékozási bejegyzés, valamint a címlapon színes ceruzával beírt tulajdonosi névbeírás és tollal beírt számjelzés látható.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozatlan, sérült, hiányos címfedéllel, üres hátlappal, sérült, hiányos könyvgerinccel, néhol kissé foltos belívekkel.
Antal János (Oláhdellő, 1767. február 22. – Marosvásárhely, 1854. augusztus 12.) erdélyi magyar református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke 1836-tól haláláig. Teleki Sámuel kancellár támogatásával a bécsi, a jénai és a göttingeni egyetemen tanult. Hazatérése után előbb sáromberki, majd marosvásárhelyi református pap lett. Később teológiai segédtanár, majd a történelem és filológia tanára a marosvásárhelyi kollégiumban. Ezt követően egyházi főjegyző, majd szuperintendenssé (püspökké) választották. Közreműködött a Gecse Dániel-féle „Emberszereteti Intézet” megalapításában. 1842-ben új lelkészválasztási szabályzatot léptetett életbe, amellyel megszüntette az addigi anomáliákat. 1840-ben címerleveles nemességet kapott gyermekeivel együtt. 1845-ben (az erdélyi református püspökök közül elsőként) királyi tanácsosi címet kapott. 1852-ben idős kora és gyenge egészsége miatt helyettes püspököt neveztek ki mellé. 1854-ben halt meg.
Dr. Gecse Dániel (Cigányi, 1768. március 7. – 1824. május 23.) erdélyi magyar [marosvásárhelyi] orvos, református püspök. A pesti egyetemen orvostudományt tanult és 1798-ban szerzett orvosi diplomát. Tapasztalatainak bővítésére 1800-ban Olaszországba utazott, ahol a francia háború alatt kórházakban dolgozott. Visszatérve Marosvásárhelyen telepedett le. 1807-ben a kormány Hunyad megyébe a kolera elfojtására küldte ki, majd 1809-ben a francia háború alkalmából a fölkelő sereghez táborkari főorvossá nevezte ki, 1813-ban a Havasalföldről beütött járvány elfojtására Brassóba, 1814-ben Fogarasba küldte. Teljes vagyonát az Emberszereteti Intézet" nevű alapítványnak hagyta hátra. Az alapítvány számára 2000 forintot tett le a marosvásárhelyi református főiskola pénztárába, ehhez végrendeletében még 6000 forintot csatolt és anyja halála esetén egész vagyonát hagyományozta. Az alapítvány rendelése szerint a tőke terhére nem lehetett kifizetéseket teljesíteni 1920-ig, eddig a számítások szerint egymillió forintra kellett nőnie. Ekkor a vagyon egyik felét az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, a másik felét a magyar kormány kellett, hogy átvegye kezelésbe. Az éves kamat felét az egyház a marosvásárhelyi főiskolának, a kormány pedig Marosvásárhely városának kellett, hogy átadja, a kamat megmaradt részét jótékony és közhasznú célokra kellett fordítani.
Antal János így vallott Gecse Dánielről: „Mindenkor támaszt az emberiség jóltevő atyja hazánkban és nemzetünkben olyan nemes lelkű férfiakat, kik a haza oltárára feltett áldozatot híven megőrzik”. - Népújság (2017. június 07./69. évfolyam/125. szám)."