Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 24. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Ady Endre által Ignotusnak írt képeslap

Ady Endre ismeretlen levele – Ignotusnak
Eredeti kézirat.
„A nagy költőnek minden furcsasága, minden betűje szent”, mondta Ady Endréről egy cikkben Babits Mihály (Tanulmány Adyról. Nyugat, 1920. febr.). A most felbukkant, ismeretlen levélben pedig együtt szerepel a Nyugat első, nagy generációjához tartozó Ady Endre (1877–1919), Ignotus (1869–1949), Fenyő Miksa (1877–1972) és Móricz Zsigmond (1879–1942): ami, akárhogy is nézzük, nem akármilyen ritkaság.
A levelet Ady írta Ignotusnak, azaz a Nyugat vezető költője a Nyugat főszerkesztőjének. Így szól:

Édes Ignótus, amilyen jók, olyan kegyetlenek voltatok a rövid látogatással. Zavart, ügyetlen voltam s nem mutathattam meg, mennyire örülök nektek. Mondd ezt meg Fenyőnek s Móricznak. És elfeledtem a fiaitokat is üdvözölni. Mindezért bocsánat és nagyon hálásan szeret benneteket Adytok

Címzése: „Ignotus-Veigelsberg / Hugó urnak / Budapest / (Báthory-ucca 3.)”
Sajnos a feladási postabélyegző dátuma nem olvasható, de – más dokumentumok bevonásával – gyakorlatilag napra pontosan megállapítható, hogy mikor írta Ady. Az osztrák bélyeg már maga tájékoztató jellegű, és a többiek látogatásáról ír – tehát valamelyik szanatóriumi tartózkodásának idején keletkezhetett.
A levél nem szerepel Ady kiadott levelezésének egyik kötetében sem. Más levelek azonban tartalmaznak létezésére vonatkozó utalásokat.
Ignotus április 13-án számolt be a Mariagrünben tartózkodó Adynak egy elmaradt látogatásról, de azzal a megjegyzéssel, hogy Fenyővel már tervezik a pótlását: „úgy volt, hogy másnap leszaladok hozzád, de matinébajaim vannak. Írnom kellett, s ezer egyéb okom – elmaradt. Fenyő holnap lesz itt, s majd megbeszéljük lemenetelünket.” (Ady Endre levelei. Szerk. Belia György. Bp., 1983. II: 555.) Erre utalva írta Ady öccsének, Ady Lajosnak április 16-án: „Drága jó Lajoskám, remélem, jöttök, s erről idejében értesítést kapok. Nem lehetetlen, hogy Ignotusék is jönnek.” (AEL II: 205.) Valamikor ezután, a kutatás által májusra datálva pedig már múlt időben, mint előző napi eseményről számolt be testvérének a fent említett látogatásról: „Édes Lajoskám, tegnap pár óráig itt voltak Ignotus, Móricz és Fenyő. Hatvany füle botját se mozgatja.” (AEL II: 209.) A megállapított datálás azonban pontosítható. Ady ugyanis ekkor azt is megírta Lajosnak, hogy „Ma Földesi írt kedves, hosszú levelet” – ez persze természetesen úgy értendő, hogy aznap kapta meg Földessy Gyula levelét, s tudható, hogy Földessy április 30-án írt hosszú levelet a költőnek (völ: AEL II: 562–564.). Mindezek alapján egészen biztosan kijelenthető, hogy Ignotusék látogatása 1913. május 1-jén vagy 2-án lehetett, Ady tehát nem sokkal ez után, „zavart” és „ügyetlen” állapota miatt gyorsan elnézést kérve írta meg lapját Ignotusnak, május első napjaiban, talán 2-án vagy 3-án.
A levélben említett személyek még: Ignotus és Fenyő fiai, azaz Ignotus Pál (1901–1978), Fenyő György (1904–1978) és Fenyő Iván (1905–1978). Móricznak lányai voltak.
(Zárójeles érdekesség, hogy a „kegyetlen” szót Ady nem csak itt használta Ignotus kapcsán. Pár évvel később, amikor kritikát írt Ignotus Egy év történelem című könyvéről, akkor is ez a jelző jutott eszébe a főszerkesztőről: „Kegyetlen könyv, mert két ember, sőt három ember írta: 1. a sokat-tudó, 2. a vátes, 3. a magyar. Ignotus gondolkozó-neműsége soha erősebben fején nem sújtott gondolkozó embereket, mint ebben a könyvében.” [Ignotus háborús könyve. Nyugat, 1917. febr. 1.] Ennek a kötetnek az éppen Adynak dedikált példánya – tehát ami alapján a kritikáját írta – az Antikvárium.hu 9. online árverésén kelt el.)

*

A lapnak azonban nem csak az „írásos fele” érdekes. A „képes fele” maga is Ady-dokumentum: egy portré a költőről. Székely Aladár (1870–1940) híres „könyöklő Ady”-felvétele. 1908 végén vagy 1909 elején készült, első megjelenése a Nyugat első Ady-számában (1909. máj. 16.–jún.1.) volt. Ismert portré, jól reprezentálja mind a költő, mind a fotóművész személyiségét. Nem véletlen, hogy „a képet Székely Aladár és Ady is a legkedveltebb felvételek egyikének tartotta. Ezt választották a Nyugat Ady-számába, ez került a Nyugat népszerűsítő levelezőlapjára, s ez szerepel a Székely Aladár munkásságát bemutató Írók és művészek című, 1915 karácsonyára megjelent albumban is” (E. Csorba Csilla: A portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe. Bp., 2008. PIM. 92.).
A tétel így egy ismeretlen Ady-levél és egy Adyról készült fotó egy ismeretlen kópiája egyben, becses gyűjtői ritkaság. Nemcsak Ady-rajongók számára.
Jó állapotban megőrzött képeslap, hiánytalan állapotban, bélyeggel és postai bélyegzéssel ellátva.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.