Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 11. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1975, Népművelési Propaganda Iroda kiadása, 69 p. + [3] p. + 75 p. + [5] p., ill.
A két szerző (Alfonzó, Sándor György) által dedikált példány. Első kiadás. Szkénetéka c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
I.: A modern clown: Ide figyeljenek emberek! Írta: Alfonzó. 69 p. + [3] p., ill.
II.: Hogyan lettem humoralista? Írta: Sándor György. 75 p. + [5] p., ill.
Az első mű címlapján az egyik szerző, Alfonzó tollal beírt, névre szóló dedikációja: T.-nek szeretettel Alfonzó Bpest. 1976. II. 16.", a második mű címlapján a másik szerző, Sándor György tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "V. T.-nak barátsággal Sándor György, 976. febr. 16."
Két mű egy kötetben. Szövegközti, számos fekete-fehér fotóval illusztrált kötet. Bemutatkozás helyett Sándor Györgyről írt tíz véleménnyel kiegészített kiadás.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, színes, fotóval illusztrált, feliratozott, fülszöveges, kiadói borítófedélben.
A két egyéni humorral rendelkező humorista sajátos hangulatú két művel jelentkezett, amik sok meglepetéssel és megdöbbentő kijelentésekkel ajándékozzák meg a kötet olvasóját.
Alfonzó /Markos József/ (Budapest, 1912. február 28. – Budapest, 1987. május 5.) magyar humorista, artista, színész. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, „Ványadt bácsi” alakjának megelevenítésén szinte egy egész ország szórakozott.
Sándor György, (Budapest, 1938. április 4. –) író, előadóművész, humorista („humoralista”). Sándor György általános iskolás korában a Rákosi Mátyás Gyermekotthonba került, majd a szovjet követséghez kapcsolódó, 1945-ben létrehozott orosz nyelvű Gorkij Iskolában tanult, ahol ateista és kommunista nevelést kapott. Később alapító tagja lett a Braun Éva KISZ-szervezetnek. Középiskolás korában szavalóversenyt nyert. Harmadikos gimnazista korában, 1957-ben Kaposvárra ment (szökött), ahol öltöztetőnek vették fel, de kisebb szerepeket is kapott. 1958-ban vették föl a Színművészeti Akadémiára. Saját bevallása szerint onnan tehetségtelenségére hivatkozva rúgták ki. 1959-ben elszegődött az egri Gárdonyi Géza Színházba bútorosnak, ahol kisebb szerepeket is eljátszott. Szinetár Miklós, volt osztályfőnöke, 1960-ban átszerződtette a Petőfi Színházba. 1963-tól a Thália Színházban volt kisegítő, öltöztető és segédszínész. Első önálló előadóestje 1965-ben volt az Egyetemi Színpadon, „Emlékszem még nagyanyámra” címmel. Hamarosan fellépett a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon. Sikeresen alakította a televíziós kabaré kifejezésrendszerét. Publikált az "Új Magyarország", a "Magyar Nemzet" napilapokban, valamint a "Hócipő"-ben is. Egyéni, elgondolkodtató, összetett humora a hazai humor értékes részét képezi."