12. tétel
Balassa János/Gehér József/Kurdi Zoltán [et al.]: Halottaink 1956 I-II. (Faludy György ajándékozási bejegyzésével és Dr. Kopácsi Sándor rendőrtiszt és Obersovszky Gyula költő, író által dedikált.)
Budapest, 1989, Katalizátor Iroda, 211 p., ill., 54 p. + [1] p.
Faludy György Kossuth-díjas költő, író, Dr. Kopácsi Sándor rendőrtiszt és Obersovszky Gyula költő, író által dedikált, valamint az egyik szerző, Fónay Jenő által aláírt példány. Halottaink 1956 I-II. (Különálló egységes kötetekben.) Szerkesztette: Balassa János, Gehér József, Kurdi Zoltán, Mécs Imre, Modor Ádám, Moldován László és Rózsa Gábor.
Az első kötet előlapján
Faludy György,
Dr. Kopácsi Sándor és
Obersovszky Gyula tollal beírt dedikációja olvasható, valamint
Fónay Jenő aláírása látható:
- G. K.-nak 56-os bajtársnak szeretettel: Dr. Kopácsi Sándor.
- a három magyaróvári asszonynak - a golyók mindnyájunkra hulltak - sok-sok szeretettel Faludy György".
- "...-nemes emlékezéssel Obersovszky Gyula".
"Ez a könyv Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Nagy Imre, Szilágyi József újratemetése, és többszáz mártírtársuk jelképes temetése alkalmából jelent meg 1989. június 16-án Budapesten".
Szöveg közti, (az I. kötetben) fekete-fehér fényképekkel illusztrált, valamint tartalomjegyzékkel kiegészített kötetek. A 301-es parcella sírjairól készült felvételeket Németh Vladimir és Bálint Ádám készítette az 1987-ben szamizdat kiadványként megjelent Halottaink című album számára. Borító grafika: Dr. Keleti Gergely.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő kötetek feliratozott, mintás címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel és hátlappal, tiszta belívekkel, feliratozott, kiadói könyvszalaggal, hiánytalan, jó állapotban.
A dedikálók, valamint az aláíró:
Faludy György (1910-2006) Kossuth-díjas költő, író, műfordító. 1937-ben jelentette meg Villon-átköltéseit, melyek jó időre meghatározták pályáját. 1938-ban Franciaországba majd Marokkóba, ezután az USA-ba emigrált, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkára és lapszerkesztője volt. 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban hazatért és a Népszavánál helyezkedett el. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, elítélték és Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba került. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei 1983-ban, Münchenben jelenhettek meg először "Börtönversek 1950-1953" címmel. Egyéni hangulatú versei és műfordításai széles körben kedveltté és elismertté tették Magyarországon és külföldön egyaránt.
Obersovszky Gyula (1927-2001) költő, író, újságíró. A Dongó Színpad egyik létrehozója, 1954 és 1955 között az újságíró szövetség kulturális szakosztályának vezetőségi tagja volt. 1956-ban megalapította az Igazság, a forradalom leverése után pedig a szamizdat ősének tekintett Élünk című illegális lapot. 1957-ben halálra ítélték. Az ítélet meghozatala után nemzetközi tiltakozás indult, ezt követően 1957 nyarán az ítéletet felfüggesztették és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1963-ban közkegyelemmel szabadult. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítótagjai közé tartozott, valamint 1991-től az Igazság, majd az Élünk szerkesztőjeként, illetve a Vagyok című folyóirat vezetőjeként működött.
Kopácsi Sándor (1922-2001) rendőrtiszt, az 1956-os forradalom idején Budapest rendőrfőkapitánya, 1956. november 1-jétől a Nemzetőrség helyettes főparancsnoka. Az erőszakmentes konfliktusmegoldás híve volt, emellett legfőbb értéknek az embert tartotta.
Fónay Jenő (1926-2017) mérnök, 1956-os szabadságharcos. A Széna téri ellenálló csoport helyettes parancsnoka volt. 1957-ben letartóztatták, majd halálra ítélték. Később kegyelmet kapott és 1963-ban szabadult. Ezt követően hőtechnikatervezőként dolgozott a Mélyéptervnél, majd a Vízitervnél. Visszaemlékezései 1983-ban jelentek meg, 1986-ban pedig kiadta Tosca 1958 című elbeszélését, ami elnyerte a Szabad Európa Rádió irodalmi pályázatának első díját."""