Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 25. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, é. n., k. n., 38 p., ill. + 1 mell.
A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 38 tanárának és vezető tisztségviselőjének – köztük báró Eötvös Loránd, Tuzson János, Entz Géza, Johan Béla és másoknak – autográf aláírásait tartalmazó példány.

Ráth Aurél Zoltán Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetemi leckekönyve 1913-1921.
A kiadvány – tulajdonosának 1913. szeptember 3-i beiktatásától 1921. május 30-i végbizonyítványáig tartó egyetemi tanulmányait dokumentálva – a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 38 tanárának és vezető tisztségviselőjének (dékán, egyetemi quaestor, stb.) saját kezű aláírását őrzi, köztük többekét többszörösen is:

• Báró Eötvös Loránd Ágoston (1848-1919) fizikus, feltaláló, politikus, akadémikus, egyetemi tanár. 1872-től a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanára, 1878-tól a kísérleti fizika professzora és a Fizikai Intézet igazgatója, 1889 és 1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnökeke, 1894 és 1895 között Magyarország kultuszminisztere, valamint a Matematikai és Fizikai Társulat alapítója, illetve elnöke volt. Legismertebb találmánya a nevét viselő torziós inga.
• Tuzson János (1870-1943) botanikus, paleobotanikus, egyetemi tanár, a Tuzson Arborétum alapítója és névadója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1912-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének vezetője, valamint a Füvészkert igazgatója volt.
• Entz Géza (1842-1919) biológus, zoológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kolozsvári, majd a budapesti egyetemen tanított. 1875 és 1876 között a kolozsvári egyetem, 1894 és 1896 között a budapesti műegyetem rektora volt. 1901-től nyugdíjba vonulásáig az állattan és bonctan nyilvános rendes tanáraként működött a budapesti egyetemen.
• Johan Béla (1889-1983) orvos, patológus, mikrobiológus, immunológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, megelőző orvostudomány egyik legjelentősebb 20. századi alakja. 1925 és 1935 között az általa alapított Országos Közegészségügyi Intézet első igazgatója, majd 1944-ig a belügyminisztérium közegészségügyi államtitkára volt. Irányításával teremtették meg a magyarországi közegészségügyi szervezet alapjait, szervezték meg a központi irányítás alatt álló országos védőnői és tisztiorvosi szolgálatot, valamint több fontos oltóanyag és gyógyszeralapanyag előállítása fűződik a nevéhez.
• Grosschmid Béni (1851-1938) jogtudós, bíró, ügyvéd, egyetemi tanár, akadémikus, udvari tanácsos. Éveken át a Budapesti Tudományegyetem Magyar Magánjogi Tanszékének nyilvános rendes tanára, 1897 és 1898 között, illetve 1913 és 1914 között a Jog- és Államtudományi Kar dékánja, valamint 1917 és 1918 között az egyetem rektora volt.
• Szentmiklósi Márton (1866-1932) jogász, egyetemi tanár. 1894 és 1932 között a budapesti egyetemen a római jog tanára, 1902-től nyilvános rendes tanára volt.
• Király János (1858-1929) jogász, egyetemi tanár. 1896-tól a budapesti egyetem jogi karának rektora, majd 1902-től az egyetemes és hazai jogtörténet nyilvános rendes tanára.
• Ballagi Aladár (1853-1928) történész, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár. 1877-től a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1880-tól pedig az újkori egyetemes történelem tanára volt.
• Medveczky Frigyes (1855-1914) filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1882-től a budapesti egyetem rendkívüli, 1886-tól rendes tanára, valamint a Magyar Filozófiai Társaság és a Felsőoktatásügyi Egyesület elnöke volt.
• Preisz Hugó (1860-1940) orvos, állatorvos, bakteriológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a korszerű magyarországi bakteriológiai kutatások alapjainak megteremtője, intézményi hátterének megszervezője. 1891 és 1931 között a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem bakteriológiai intézeteinek vezetője, tanszékvezető egyetemi tanára volt.
• Tellyesniczky Kálmán (1868-1932) orvosdoktor, anatómus, egyetemi tanár. A budapesti bonctani intézet adjunktusa, 1906-tól a II. egyetemi bonctani intézet címzetes rendkívüli tanára, 1911 és 1929 között pedig nyilvános rendes tanára, valamint a budapesti II. anatómiai tanszék vezetője volt.
• Bugarszky István (1868-1941) kémikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1903-tól az állatorvosi akadémia rendes tanára, 1902-től a vegytani tanszék vezetője, 1913-tól pedig a II. kémiai intézet nyilvános rendes tanára volt.
• Tangl Ferenc (1866-1917) fiziológus, humán és állatorvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Budapesti Tudományegyetemen 1903 és 1914 között az élet- és kórvegytan, 1906 és 1914 között az általános kórtan, illetve 1914 és 1917 közt az élettan nyilvános rendes tanára, valamint a kezdeményezésére létrehozott Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás első igazgatója volt.
• Buchböck Gusztáv (1869-1935) magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, magyarországi fizikai kémia iskolateremtő alakja. 1908 és 1935 között a budapesti tudományegyetem III. számú kémiai intézetének, a fizikokémia legfontosabb hazai kutatóműhelyének igazgatója volt.
• Mauritz Béla (1881-1971) petrográfus, mineralógus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja, a magyarországi kőzettan úttörő jelentőségű, iskolateremtő egyénisége. 1915 és 1949 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az ásvány- és kőzettan nyilvános rendes tanára, 1944 és 1945 között pedig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke volt.
• Winkler Lajos (1863-1939) kémikus, gyógyszervegyész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a gyógyszerkémia egyik iskolateremtő alakja. 1909-től az analitikai és gyógyszerészeti kémia tanszékvezetője, valamint az egyetemi I. számú kémiai intézet igazgatója volt. Nevéhez fűződik számos analitikai kémiai eljárás kidolgozása (gázanalízis, gravimetria stb.), a gázok oldhatósága és viszkozitása közötti ún. Winkler-féle összefüggés felismerése, valamint nemzetközi szinten is jelentős a vízben oldott oxigén jodometriás meghatározására máig alkalmazott módszere.
• Grósz Emil (1865-1941) orvos, szemész. Számos szembetegség kórtani leírása és gyógykezelésének kidolgozása fűződik a nevéhez. 1905 és 1936 között a Budapesti Tudományegyetem I. számú szemklinikájának igazgatója, valamint az 1914/1915-ös tanévben az orvostudományi kar dékánja volt.
• Kőrösy Kornél (1879-1948) orvos, egyetemi magántanár, genetikus. 1916-tól a Budapesti Tudományegyetem rendkívüli tanára, majd nyilvános rendes tanár, valamint 1918 és 1920 között az élettani tanszék helyettes vezetője volt.
• Buday Kálmán (1863-1937) orvos, patológus, egyetemi tanár, akadémikus. A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, majd 1913 és 1934 között a Budapesti Tudományegyetemen a kórbonctan nyilvános rendes tanára, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem és az I. számú Kórbonctani Intézet igazgatója volt.
• Krompecher Ödön (1870-1926) orvos, patológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Legjelentősebb kutatási eredménye az általa „basalsejtes ráknak”, mai nevén basaliomának nevezett új típusú daganat felismerése volt. Az erről írt könyve 1903-ban jelent meg Jénában Der Basalzellenkrebs (A basalsejtes rák) címmel. A carcinoma basocellulare pontos hisztogenetikai definiálása világirodalmi adattá vált, amit Krompecher-daganatnak neveznek.
• Bálint Rezső (1874-1929) orvosdoktor, belgyógyász, neurológus, egyetemi tanár, a Bálint-szindróma névadója. 1914-től rendkívüli, később rendes egyetemi tanár, illetve a I. sz. belklinika vezetője volt.
• Id. Verebély Tibor (1875-1941) orvos, sebész, patológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint 1905-től a Madách páholy tagja. 1914 és 1941 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán a sebészeti tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt.
• Kenyeres Balázs (1865-1940) igazságügyi orvos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az igazságügyi szövettan kiemelkedő jelentőségű tudósa. 1896 és 1915 között a kolozsvári, 1915 és 1935 között a budapesti egyetem törvényszéki orvostani intézeteinek igazgatója volt.
• Liebermann Leó (1852-1926) orvos, vegyész, higiénikus, egyetemi tanár. 1879-től az állatorvosi tanintézet majd akadémia, illetve főiskola tanára, 1881-től az első magyar Borvizsgáló Állomás vezetője, 1892 és 1902 között az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatója, valamint 1902 és 1926 között a Budapesti Tudományegyetemen a közegészségtan nyilvános rendes tanára, illetve a tanszék igazgatója volt.
• Báró Kétly László (1873-1936) orvos, egyetemi tanár. 1910-től címzetes rendkívüli tanár, 1912-től nyilvános rendkívüli tanár és az I. számú belklinika vezetője, valamint 1914-től egyetemi nyilvános rendes tanár volt a Budapesti Tudományegyetemen. Később a Ludovika Akadémia kórházát vezette.
• Kuzmik Pál Lajos (1864-1925) sebész, egyetemi tanár. 1898-tól az Erzsébet Vöröskereszt kórház osztályos főorvosa, 1908 és 1914 között a Szent János Kórház főorvosa, valamint 1914 és 1925 között a Budapesti Tudományegyetemen a sebészet nyilvános rendes tanára volt.
• Moravcsik Ernő Emil (1858-1924) elmeorvos, a pszichiátria professzora, az MTA levelező tagja. 1902 és 1924 között a Budapesti Tudományegyetemen az elmekór- és gyógytan (pszichiátria) nyilvános rendes tanára, illetve 1921-től az egyetem rektora volt.
• Vámossy Zoltán (1868-1953) orvos, farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az orvostudományok kandidátusa. 1914-től a Budapesti Tudományegyetem nyilvános rendkívüli tanára, 1917 és 1939 között a gyógyszertan nyilvános rendkívüli tanára volt. Nevéhez fűződik a phenolphtalein hashajtó hatásának felfedezése, valamint több törvényszéki orvosi vizsgálati módszert is kidolgozott.
• Borszéky Károly Géza (1875-1933) sebész főorvos, egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1913 és 1914 között a II. sz. Sebészeti Klinika helyettes igazgatója, 1913 és 1915 között a sebészeti műtéttan címzetes nyilvános rendkívüli tanára, valamint többek között a Poliklinik, a Budapest székesfőváros közkórház és a Szent Rókus Közkórház főorvosa volt.
• Bencze Gyula (1879-1949) belgyógyász, kórházi főorvos, egyetemi címzetes rendkívüli tanár, egészségügyi főtanácsos.
• Báró tolcsvai Korányi Sándor (1866-1944) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja.
• Hoor Károly (1858-1927) orvosdoktor, szemész és egyetemi tanár. 1887-től a budapesti helyőrségi kórház szemészeti osztályának főorvosa, 1894-től a kolozsvári egyetemen a szemészet nyilvános rendes tanára, majd 1908 és 1927 között a budapesti II. számú szemklinika igazgatója volt.
• Bársony János (1860-1926) orvos, szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár. 1903 és 1926 között a budapesti egyetem orvoskarán a szülészet tanára és az I. számú nőgyógyászati klinika vezetője, valamint az 1922/1923-as tanévben az egyetem rektora volt.
• Ifj. Bókay János (1858-1937) gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa, 1907-től a budapesti Pázmány Péter Egyetem nyilvános rendes tanára volt.
• Török Lajos (1863-1945) orvos, bőrgyógyász, egyetemi rendkívüli tanár. 1908-tól egyetemi rendkívüli tanár, 1919-től az egyetemi bőrklinika előadója volt.
• Neuber Ede (1882-1946) orvos, bőrgyógyász, higiénikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1921 és 1944 között a debreceni, illetve a budapesti tudományegyetemek bőrgyógyászati tanszékeit, valamint bőr- és nemikórtani klinikáit vezette.
• Kováts Gyula (1849-1935) jogász, egyházjogász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1888 és 1928 között a Budapesti Tudományegyetem egyházjogi tanszékének vezetője volt. Nevéhez fűződik a házasság jogtörténeti múltjának feltárása.
• Nickmann Ottó egyetemi quaestor.

A címfedél belső oldalán a leckekönyv tulajdonosának beragasztott, fekete-fehér fényképével, nemzetiszín zsinórozással, a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem ostyapecsétjével. A leckekönyv egyes oldalain további 3 ostyapecsét, számos hivatalos egyetemi bélyegzések, valamint összesen 19 beragasztott illetékbélyeg látható.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány az egyetem vaknyomású címerével díszített, feliratos, a tulajdonos felragasztott névcímkéjével ellátott címfedéllel, sérült gerincrésszel, vaknyomással díszített hátlappal, hiánytalan állapotban.

Különálló egyedi melléklet:

Ráth Aurél Zoltán kórházi szolgálati könyvecskéje. /Budapest, 1921, Attila-nyomda R.-T., 22 p./
A kórházi gyakorlat elvégzését aláírásával hitelesítette Moravcsik Ernő egyetemi tanár és Kenyeres Balázs az orvostudományi kar dékánja.
A címfedél belső oldalán a tulajdonos fekete-fehér portréja látható, valamint a szolgálati könyvecske egyes oldalain számos hivatalos egyetemi bélyegzések, valamint egy beragasztott illetékbélyeg található.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratozott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel és hátlappal, jó állapotban.