Központi Antikvárium

167. Könyvárverés

Báróczi Sándor: A mostani Adeptus vagyis a szabad kőmivesek valóságos titka. Frantziából fordította Bárótzi Sándor magyar nemes testőrző.
Béts 1810 Haykul Antal betűivel
325 + [2] + 139p.
Kolligátum. Hozzákötve:
Amália történetei, mellyeket Német nyelvből magyarra fordított 's a' szép Nemnek ajánlva, maga költségén, Testamentumánál fogva kiadattatni rendelt Bárótzi Sándor ...

A felvilágosodás eszméinek terjesztőjeként és a magyar stílus reformátoraként ismert Báróczi Sándor testőríró (1735–1809) ezen szellemiség fő terjesztői közegének, a szabadkőműves páholynak, valamint a rózsakeresztes mozgalomnak is tagja volt. Báróczi lelkes hívéül szegődött a középkori alkimista és ezoterikus hagyományokat a tizennyolcadik század során újra felélesztő mozgalomnak, olyannyira, hogy idővel felhagyott az irodalommal, és a teozófia tanulmányozása, valamint az alkímia vált élete nagy szenvedélyévé. Ezirányú érdeklődése vezetett el odáig, hogy franciából lefordítsa "A mostani Adeptus vagyis a szabad kőmivesek valóságos titka" című kötetet, melyet, ahogy azt a szokatlan terjedelmű 70 oldalnyi, az alkímia lényegét rendkívül ügyesen összefoglaló elöljáró beszédében kifejti, az alkímia védelmében, a magyar ifjak okulására készített. "Az Adeptus", mely a "Szépség és a Szörnyeteg" legismertebb változatát megteremtő Jeanne-Marie Leprince de Beaumont (1711-1780) francia írónő műve alapján készült, és amely De la Croix aranycsinálónak és fogadott fiának kalandos élettörténetét beszéli el, az első szabadkőműves témájú, magyar nyelvű munkaként ismerjük.
Az "Amalie" eredetijét, melyet többen az Ulmban letelepedett nyugalmazott holland katonatisztnek, Christoph Heinrich Korn-nak tulajdonítanak (1726—1778), a XVIII. század legnépszerűbb, Európa-szerte legolvasottabb francia írója, Jean-François Marmontel (1723 –1799) École des Pères (1765) című tanmeséje ihlette. Marmontelnek Magyarországon is számos követője akadt, Conte moraux (Erkölcs mesék) című híres ciklusát később Kazinczy, ám elsőként Báróczi fordította le s adta ki 1775-ben Bécsben, majd 1785-ben Pesten Erköltsi mesék címen. A kor szentimentális és filozofáló korszellemét tükröző, könnyed, élvezetes stílusban megírt történet a tanmesék egyik alaptörténetét fejti ki: egy (grófi) apa idősebb fiát kizárja örökségéből, amiért az ellensége lányát vette feleségül. Kapzsi öccse is nehezíti a helyzetet, aki pedig elhagyja apját, amikor az elveszti vagyonát. Mikor a kitagadott fiú földönfutóvá lett apja segítségére siet, az apa boldogan bocsát meg.
A második mű az elsőnél is sokkal ritkább.
A borító hátlapján Hetényi-Heidlberg Ernő (1912-1999) író, költő, műfordító, orientalista exlibrise, az előzéklap rectoján pedig pecsétje található.
Aranyozott gerincű, kopottas egészbőr kötés. Rendkívül ritka, szép példány.