Mike és Portobello Aukciósház

89. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, műtárgyak, numizmatika, játék, egyéb gyűjtemények) | 1. nap

Régi ismerős. Első kiadás. (Bp. 1921.) Genius. 220 l. 2 lev. A regényírás művészei VIII. A borító Végh Gusztáv munkája. Fűzve, kiadói borítékban. A történelmi Cholnoky család tagja, Cholnoky Viktor és Jenő öccse. Apja harminckét éven át Veszprém tiszti felügyelője, így családja biztos anyagi háttérrel rendelkezett. Veszprémi Piarista gimnáziumban érettségizett, utána Budapesten beiratkozott a Kereskedelmi Akadémiára, de tanulmányait hamar abbahagyta, rövid ideig titkár volt a MÁV-nál, majd huszonhét éves korától csak az írásból élt. Eleinte újságíráskodott is, de a 20-as években már csak szépirodalommal foglalkozott. Írásait a Magyar Géniusz, a Vasárnapi Újság, a Nyugat és számos napilap közölte. Sokat éjszakázott, az alkohol rabja, majd hajléktalan lett. Hajnóczy mellett az egyike azon magyar íróknak, aki szinte orvosi precizitással, de szépirodalmi szinten tudta ábrázolni az alkohol függőség mindennapi poklát. Magányos volt, nem járt olyan helyekre, ahol írótársaival találkozhatott volna. Írásaiban sokszor előfordul az öngyilkosság, mely szinte előrevetíti sorsát. Egy nappal halála előtt felkereste Tersánszky Józsi Jenőt: „A fröccsöket lehajtottuk, Cholnoky valami olyan tekintettel, mint a gyönge visszfény verődik vissza az üvegről, kézfogás után megölelt és megcsókolt. Sohasem tette ezt! Ezzel elrohant.” A Margit hídról a Dunába vetette magát. Nyomorúságát maga okozta, hiszen első jelentkezésétől mindig mindenütt szívesen látták és fizették írásait. Könyveire mindig akadt kiadó. Alkatánál fogva volt önpusztító ember. Ugyanabból a hajdani nemesi világból jött, mint a bátyjai, de hozzájuk hasonló tehetsége mellett nem volt meg benne az a fegyelem, amely Viktornak helyet és megérdemelten kivívott tekintélyt adott a polgári sajtóban, Jenőnek pedig tisztes polgári életformát és tekintélyt a tudományos életben. És Viktor korai halálával nem volt támasza. Mert tehetségét ugyan elismerték, de senkinek nem volt szívügye... és talán ennek is ő maga volt az oka: nem tudott kapcsolódni. Nem ő volt az úr látomásai fölött, mint Viktor, hanem a gomolygó látomások uralkodtak fölötte, ezek sodorták a társadalom peremére.