Mike és Portobello Aukciósház

89. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, műtárgyak, numizmatika, játék, egyéb gyűjtemények) | 1. nap

seu decretum generale inclyti Regni Hungariae, partiumque eidem annexarum in duos tomos distinctum. Tomus I–II. I. Continens opus Tripartitum juris consuetudinarii ejusdem regni, auctore Stephano de Werbőcz… II. Continens decreta, constitutiones, et articulos […] regum, ac […] statuum & ordinum regni Hungariae partiumque eidem annexarum… ... (III.) Forma processus judicii criminalis seu praxis criminalis. (Nagyszombat) Tyrnaviae, 1751. Typis Academicis Societatis Jesu. 8 lev. 878 l. 498, 229 l. Gerincén sérült. Folio. Korabeli aranyozott, bordázott gerincű egészbőr-kötésben, eredeti gerinccímkével, festett lapszélekkel. A köteteket – Werbőczi Istváné mellett – 23 magyar király rézmetszetű portréja díszíti. Ez új vonás a hazai törvények kiadásának történetében. Az ábrázolt uralkodókat azok közül választották ki, akiknek törvényeivel a kiadvány bővebben foglalkozik. Így került a kötetekbe többek között: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, V. László, Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, és Mária Terézia képmása. Az első kötet valamennyi királyportréja a Nádasdy-Mausoleum előképeit követi, de új megjelenési formában: fekvő téglalap alakú mező közepén, kartusban az uralkodók mellképével, kétoldalt pedig velük kapcsolatos események ábrázolásával. Ezeken a „mellékjeleneteken” a szélesebb közönség számára először láthatók a magyar történelemnek olyan jelentősebb eseményei, mint Hunyadi László lefejezése (V. László portréján), Dózsa György a tüzes trónon (II. Ulászló portréján) vagy a mohácsi csata (II. Lajos képén). A kiadás sajátossága, hogy az eredeti 1751-es kiadáshoz képest, amely a 426. oldalon végződik, egy hosszú későbbi betoldás található folyamatos lapszámozással, Mária Terézia, II Lipót és I. Ferenc rendeleteivel kiegészítve (427-498 l.) Ez legkorábban 1802-ben készülhetett, így a kötés is. A Praxis Criminalist, mint egységes büntetőtörvénykönyvet III. Ferdinánd császár 1656 szentesítette Alsó-Ausztria számára. Kollonics Lipót bíboros 1687-ben latin nyelven adatta ki Nagyszombaton Forma processus judicii criminalis seu praxis címmel, Szentiványi pedig az 1696-ban kiadott Corpus Iuris függelékeként vette fel. Törvényerőre Magyarországon nem emelkedett, csak az ítélkezési gyakorlatban használták, a 19. század közepéig azonban jelentős hatást gyakorolt a magyar bűnvádi eljárás fejlődésére. Joghézag esetén a magyar bírák segítségül hívták az idegen szabályokat (így a Praxis Criminalist is), és ezzel a magyar jog részévé tették.