Mike és Portobello Aukciósház

91. aukció online (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgyak, numizmatika, játék, egyéb gyűjtemény)

Pest, 1865. Pesti Napló 1865. április 16. (Emich.) 2 lev. 1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban Deák Ferenc húsvéti cikke, mely hivatalosan is új fejezetet nyitott a kiegyezést megelőző tárgyalásokban. Jóllehet, Deák írása – a közvélekedéssel ellentétben – tartalmában nem jelentett újdonságot Ferenc József császár (ur. 1848-1916) és a hazai liberális politikai elit alkudozásaiban, a húsvéti cikk minden addiginál világosabban deklarálta a magyar fél kiegyezési szándékát, és jelentős szerepet játszott az 1867/XII. tc. megalkotását eredményező folyamat felgyorsulásában. Az 1861. évi országgyűlés után passzív ellenállásba visszavonuló Deák ugyanakkor csak részben képviselte azt a politikai attitűdöt, melynek 1861–65 között szimbólumává vált. Az Angol Királynő Szállóban élő államférfi és híveinek szűk köre – többek között Eötvös József, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Lónyay Menyhért, Szalay László – felmérte a kompromisszum pillanatnyi lehetetlenségét, ugyanakkor bízott abban, hogy a centralisták oldalára billenő mérleg idővel visszaáll, és esély nyílik a kiegyezésre. Deák ugyanakkor azt is felmérte, hogy az erőviszonyok nem teszik lehetővé, hogy az 1861-es feliratok szellemiségét eredményesen képviselje, melyek Magyarország történelmi különállását és a perszonáluniós kapcsolat kizárólagosságát hangsúlyozták. A „haza bölcsének” zsenialitása abban nyilvánult meg, hogy 1861-es érveit – elsősorban a pragmatica sanctio közjogi alapszerződésként történő értelmezését – kiválóan tudta alkalmazni akkor is, amikor a közös ügyek szükségessége és az összetartozás mellett érvelt. A Pesti Naplóban névtelenül publikált – és az inkognitó fenntartása érdekében Salamon Ferenc által lejegyzett – húsvéti cikk apropója egy Schmerling-párti osztrák lap, a Botschafter egyik írása volt, mely a centralizáció mellett felsorakoztatott érvek között a magyarság „elkülönző vágyát” is megnevezte. Schmerling rendszere ekkor már a kimúlás küszöbén állt: az évek során az osztrák polgárság is kiábrándult abból a látszatalkotmányosságból, amit a Reichsratban kínáltak számára, az átgondolatlan nagynémet politika súlyos diplomáciai fiaskókat idézett elő, és az államadósság újfent destabilizáló fenyegetésként jelent meg. Deák pontosan felmérte az államminiszter szorongatott helyzetét, ezért húsvéti cikkében a magyar fél kompromisszumkészségét és az összbirodalmi érdekek prioritását emelte ki, miközben azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország a beolvasztást továbbra is elfogadhatatlan opciónak tartja. A húsvéti cikk így kettős politikai sikert jelentett, hiszen mindkét fél igényeit kielégítette: a magyar közvélemény elégedetten nyugtázta, hogy Deák ismételten megvédte a ’48-as alap és a függetlenség eszményét, az osztrák uralkodó körök pedig érzékelték azt a hangsúlyváltást, ami – immáron nyilvánosan is – az 1861-es állásponthoz képest végbement. Ennek eredményeként a kiegyezési tárgyalások új lendületet nyertek: Ferenc József 1865 júniusában menesztette Schmerlinget. Szép példány. Ritka.