Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

[Budapest], [1938], Révai kiadás (Révai Nyomda, Bp.), 260 p. + [8] t., 242 p. + [12] t., ill.
Szerző által aláírt példány. Első kiadás. Buddha útján a távol keleten I-II. (egységes külön kötetekben). Írta: Felvinczi Takács Zoltán.
Az első kötet címlapján a szerző, Felvinczi Takács Zoltán tollal beírt, jól olvasható aláírása látható: Felvinczi Takáts Zoltán 1961. június 29".

I. kötet: Bp., [1938], 260 p. + [8] t., ill.
II. kötet: Bp., [1938], 242 p. + [12] t., ill.

A szerző szövegközti, fekete-fehér, feliratos rajzaival és 20 képtáblán, számos eredeti fényképfelvételével illusztrált, valamint szerzői előszóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötetek. Nyomtatta a Révai Nyomda Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő kötetek feliratozatlan, fekete-fehér illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, tiszta, szép előzéklapokkal és belívekkel, hiánytalan, megőrzött, gyűjtői állapotban, feliratos, színes, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, fülszöveges, eredeti borítófedélben.
Különálló melléklettel:
1. Dr. F. S. levele (gépelt másolat) a szerzőhöz, amiben kéri a szerzőt, hogy az általa megküldött köteteket aláírásával lássa el (1 p.).
2. Ugyanennek a levélnek a ceruzával megírt piszkozata (2 p.).
3. Dr. F. S levele (gépelt másolat) a szerzőhöz, amiben mellékeli Mécs Alajosnak a Nemzeti újságban megjelent rövid recenzióját a szerző könyvéről (1 p. + újságkivágat).
A kötet szerzője, Felvinczi Takács Zoltán (Nagysomkút, 1880. április 7. – Budapest, 1964. december 4.) művészettörténész, szakíró, utazó. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A jogi tanulmányok mellett festeni is tanult a Budapesti Mintarajziskolában, mint Hollósy-tanítvány Münchenben, Nagybányán és majd Berlinben. Később a művészettörténetet, azon belül a keletkutatást választotta. A Hopp Ferenc-féle keleti gyűjteményből ő hozta létre Budapesten a Kelet-Ázsiai Múzeumot, melynek igazgatója is lett. Művészeti írásainak súlypontjában a Kelet művészete állt, de behatóan foglalkoztatta Dürer művészete is. Az 1930-as években hosszabb utazást tett a Távol-Keleten [Buddha útján a Távol Keleten I-II. 1938]. Élményeiről útikönyvben számolt be, többek között színes leírást adva a kínai császárok csengtöi nyári rezidenciájáról, ami azóta a világörökség része is lett. Az erdélyi művészettel foglalkozó kutatásai akkor válnak elmélyültebbé, miután 1940-ben az egyetemes művészettörténet tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemre. Rendezője volt 1941 szeptemberében a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban megnyílt művészeti kiállításnak. Ennek az anyagát a régi egyházi művészet, az ötvös- és ékszerművészet, a festészet és háziipar maradandó értékeiből gyűjtötte össze, a gótikától a 20. század művészetéig. A következő év tavaszán, ugyancsak Kolozsvárt, a keleti művészet erdélyi kincseiből rendezett kiállítást, India, Kína és Japán művészetét 40 oldalon tárgyaló tanulmányt közölve az igényes és pontos katalógusban (Keleti művészeti kiállítás, Kolozsvár, 1942). A Barabás Miklós Céh bírálóbizottságának külső tagjaként több kiállítás rendezője és szakavatott értékelője. 1943 tavaszán az ő rendezésében nyílt meg a kolozsvári sétatéri műcsarnokot felavató nagy tárlat. Több írását közölte "A Hírnök" és a "Pásztortűz". Élete utolsó éveiben egykori mesteréről, Hollósy Simonról tett közzé tanulmányokat a "Művészettörténeti Értesítő" c. budapesti folyóiratban és a keleti képzőművészetekről az Iparművészeti Múzeum Évkönyveiben."