Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 24. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Füst Milán autográf levele, 2 p.

Füst Milán ismeretlen levele – Beck Ö. Fülöpnek
Eredeti kézirat.
Ez szintén egy, a Nyugat „nagy” korszakának két szereplőjéhez köthető dokumentum. A levél írója, Füst Milán (1888–1967) költő, író a Nyugat első generációjának volt a tagja, címzettje pedig az a Beck Ödön Fülöp (1873–1945) szobrász és éremművész, aki a folyóirat jól ismert, Mikes Kelement ábrázoló emblémáját tervezte.
A címzett művészcsalád tagja volt. Testvérbátyja Fémes Beck Vilmos (1885–1918), gyermekei: Beck Judit (1909–1995) festőművész, akinek neve Radnóti Miklós szerelmeként is ismert lehet, illetve a levélben említett Beck András (1911–1985), szintén szobrászművész. Beck számos külföldi és hazai kiállítás és díj mellett sikeres életművet tudhatott magáénak. Emlékiratait Rippl-Rónai Józsefével együtt, egy kötetben jelentették meg (Rippl-Rónai József emlékezései – Beck Ö. Fülöp emlékezései. Sajtó alá rend.: Farkas Zoltán. Bp. 1957.) A holokauszt áldozata lett.
A teljes levél így szól:

Budapest, 1940., okt. 31.

Igazán nagyon köszönöm a figyelmeztetésedet, kedves Fülöp. Őszintén szólva, én már-már arra gondoltam, sőt ezt a feleségemmel is közöltem, hogy Andrást teszem meg örökösömmé. A szellemi hagyatékomnak szüksége volna rá s ami vagyonom marad, – a pénz egy művésznek sohase árt. S ilyen előrehaladott érelmeszesedés mellett erre is kell gondolni. S mármost: Andrásnak vannak ellenfelei, akik, ha szóba hoztam Andrást előttük, (az évek folyamán, ezelőtt, [mikor még ne]m ismertem eléggé a fiút,) vagy, ha dícsértem [nekik, jó]l emlékszem rá, hasonlókép vélekedtek róla, [hogy] nagyon ügyes, pontosan, ahogy Te is irod: „nagyon is ért hozzá, hogy a kedvező oldalát fordítsa az emberek felé.”
Egyszóval, hogy nem is olyan kitűnő ember. Sok itt az alakoskodás. De nem hittem nekik, különösen az utóbbi idők tapasztalatai után nem. Viszont, ha az édesapja is ezt írja, akkor csak el kell hinnem. Ő csak ismeri a fiát! Ovatosabb leszek tehát, nagyon köszönöm, nem akarok megint mélységesen téves következtetéseket levonni. Úgy látszik, szívtelen és rossz fickó, ahogy mondják is róla.
Egyébként nagyon sajnálom, hogy magad is oly rossz állapotban vagy, hogy nem tervezel hozzám kirándulást, másszóval, hogy nem látogathatsz meg betegségemben. Ez annál nagyobb kár, minthogy nagyon szerettelek volna már látni, ezenfelül Márta lányodról is szerettem volna beszélni Veled. Hogy nem lehetnék-e segítségére valamiben? A véletlen ugyanis egész közeli viszonyba hozott [… …]mással, akinél sikerűlt annakide[jén …]adat elhelyeznem. A feleségem legjobb barátn[nőjének], űzleti társa feleségének a sógora. S ő most Angliában tanár. Gondoltam, hátha maga mellé vehetné ezt a szegény gyereket az egyetemre, egyelőre laboránsnőnek, mondjuk. Dehát akkor ez is ezekszerint tárgytalan.
Barátod:
Füst Milán

A levelet részben ismeri a kutatás: egy részlete, az első másfél bekezdés fogalmazványa megmaradt Füst Milán hagyatékában, ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi, s az alapján közölték Füst Milán 2002-ben kiadott levelezésében (Füst Milán összegyűjtött levelei. Sajtó alá rend.: Szilágyi Judit. Bp., 2002. 363.) A levelezéskötet azonban, a közölt kézirat fogalmazvány jellege miatt, nem tudta a keltezés pontos dátumát megállapítani, és nem ismerte a levél második felét.
A két szövegváltozatot összehasonlítva megállapítható: több kisebb változás történt a fogalmazvány papírra vetésétől a levél letisztázásáig. Kisebb-nagyobb stilisztikai és szóhasználati eltérések figyelhetők meg (pl. „pénzem” helyett „vagyonom” áll az elküldött változatban), és mindent egybevetve kijelenthető: stilárisan jobb lett a tisztázat. Azaz itt, Füst Milán alkotói műhelyébe bepillantva a levélírói módszert lehet meglátni, ahogy formált, alakított a szövegen.
A második bekezdés hatodik mondatától (Ovatosabb leszek tehát, nagyon köszönöm…) ismeretlen a szöveg. A jelen tétel papírhiányosságából adódó szöveghiányokat – az ismert részben – a közölt fogalmazvány alapján lehetett pótolni, a továbbiakat a valószínűsíthető változat szerint.
Szilágyi Juditnak a levéltöredékhez fűzött magyarázó jegyzete megemlíti, hogy Beck Ö. Fülöpnek „közeli, baráti kapcsolata volt az 1910-es, 1920-as években” Füst Milánnal (1028.). Beck PIM-ben őrzött, Füst Milánhoz írott leveleiből kitűnik, hogy a barátság egy időre megszakadt, majd éppen 1940 őszén, nem sokkal a most felbukkant levél előtt éledt fel újra: Füst levelet írt Becknek (ezt nem ismerjük), amire a címzett október 20-án válaszolt. Örült a levélnek, „hogy annyi idő után is nem felejtettél el bennünket”, és „még ma is hálás vagyok azért az intenzif [!] érdeklődésért, amit régebben irántam és családom iránt éreztél úgy, mint az érdekes és néha igen hasznos segítségért, amit fiaim nevelésében nyújtottál”. Innentől kezdve sorjáznak az üzenetek. Jelen darab közvetlen előzménye Beck október 27-én írott levele: „Én bizony sokszor szoktam kénytelen visszaidézni emlékezetembe azokat a beszélgetéseket, melyeket Veled 3 év előtti utolsó látogatásom alkalmával folytattam fiaimról. A kérdések állandóan napirenden maradtak azóta és elevenek ma is. […] Annak nagyon örülök, amiket Andrásról írsz. Valóban szüksége van rá, a mostani kibírhatatlan nehéz időkben, hogy értsen hozzá, kedvező oldalát fordítani az emberek felé.” Ez utóbbit érthette félre Füst Milán, s írta meg segítőkész, de kissé csapongó gondolatmenetű levelét. Ahogy Szilágyi Judit írta: Beck „értetlenül fogadja Füst reakcióját: a meglepő ötletet, hogy Andrást tegye meg örökösének, s még inkább az apai vélemény ilyen mértékű kiforgatását”.
Ahogy maga Beck írja november 3-án kelt válaszában: „Drága Milán barátom, itt tartom kezemben legutolsó leveledet órák óta, de nem értek belőle semmit. Pontosabban: nem tudom, hogyan értelmezzem. / Lehet, hogy kibuggyant belőlem egy keserű szó Andrásról, bár erről semmitsem tudok, de ezen Te, egyetlen bizalmasam az ő, meg a Pali dolgában, éppen Te nem ütközhetsz meg.” „Van a leveledben még sok minden, amit nem értek. Pl. az, amit hagyatékodról beszélsz. Őneki, szegénynek, nagyon nehéz a helyzete, még a fentiek nélkül is nehéz volna. Mindannyiunké az. De nem hinném, hogy egy kilátásba helyezett hagyaték segítene rajta. Ez persze nem a hagyaték kritikája, melyről, tudhatod, a legnagyobb véleményt táplálom. / Ezekről a dolgokról Lillynek az a benyomása, hogy tréfálsz és unszol engem, írjak én is tréfás hangon. De honnan vegyek ehhez kedélyes hangulatot?”
Füst ezek után két levelet írt, melyekre Beck november 23-án válaszolt, majd egy újabb levélváltás után Beck december 7-én végleg lezárta az ügyet: „Borzasztóan rosszul esik nekem, hogy éppen Te, aki fiaim dolgában régebben egyetlen bizalmasom voltál, most, ha Andrással foglalkozol, kénytelen vagy ilyen teljesen tájékozatlanul, sőt sejtelmetlenül, össze-vissza kitalálni mindenféléket. […] Jóakaratodról és igaz barátságodról azonban tanuságot tettél és ez megvigasztal azért, hogy már ennyire elfelejtetted, milyen is vagyok én.”
Ebbe a folyamatba enged bepillantást a most előkerült levél. Az irodalom története ugyanis nemcsak szép és kerek történetek sorozata, hanem félreértéseké, balsikereké, elválásoké, összeveszéseké, szakításoké. Itt Füst Milán olyan dologba próbált meg – jóhiszeműen, barátilag – beleavatkozni, ami sértő lehetett a másik fél számára: gyerekének nevelési ügyeibe. (Még akkor is, ha az a bizonyos „gyerek” már maga is felnőtt, és nemigen „nevelhető”.)
Viszont mindent egybeéve, többszörösen is fontos dokumentum: egy barátságot, egy írói segítséget és egy családtörténetet is dokumentál. Alaposabb vizsgálatával pedig még több, eddig nem ismert információ birtokába juthatunk.
Sérült állapotban megőrzött két oldalas eredeti kézirat.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.