59. Artikel
Geőcze Anna versei (Szerző által aláírt, valamint autográf kéziratával (vers) ellátott példány)
Miskolc, 1926, Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat R.-T., 64 p. + [4] p. + 1 mell.
Szerző által aláírt, valamint autográf kéziratával (vers) ellátott példány..
Első kiadás. Geőcze Anna versei.
A címlapon a szerző,
Geőcze Anna tollal írt, jól olvasható aláírása látható.
Részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, feliratozott, keretes címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel és hátlappal, hiánytalan, jó állapotban.
Különálló egyedi melléklet:
Geőcze Anna autográf verse.
Tollal írt, három oldal terjedelmű, keltezéssel ellátott (1928. febr. 4-én.), jó állapotú kézirat.
A vers szövege:
"A vitéz
Gyerek voltam nemrég, játszó kis diák,
Ki vakációs arany napokon,
Friss kakukkfüves boldog réteken,
Habfodros felhők játékát figyelte
S anyja csókjával tért aludni este.
S most áll a pokol szörnyű éjjelében!
Gyermekajkán kemény parancsszavak,
Villámok közt, hol a menybolt szakad,
S pokoli torkú szörnyű mozsarak
Sziklákat tépve szüntelen dörögnek!..
S ő áll a pokol szörnyű éjjelében.
Dermedt elszántság keményül szívében,
A gyermek hős lett, bátor katona!
De ha enyhül a pokol kórusa,
Vágyón száll lelke a hazai rétre,
Hol verőfényes boldog nyarakon
A gondtalanság dalát fütyörészte!
De a valóság más lett mint az álom.
A drága otthont mire viszontlátta
Más lett minden, a világ felborult,
Az életből minden szépség kihullt,
S fájó komollyá megkeményült szája
A gondtalanság dalát nem találja!
És tudta már, hogy ujra harcba indul.
Az élet kemény küzdelemre hívja!
Hősnek kell lenni aki ezt is bírja,
Hogy ésszel, karral álljon ki a gátra!
Acélos lelke birná, le nem győznék
Ideglázító életakadályok,
De az ereje nem a régi már,
Mert megfeszített finom húrjain
Éveken át a halál zongorázott!..
S lelkében felsír egy bimbózó álom.
Egy kislány édes meleg mosolya.
El kell érnie meg kell kapnia,
Zaklatott lelke hogy nyugtot találjon!
Ezért indul el az utolsó harcba.
Hajára gondok szürke hava hulló,
Fiatal arca csupa gondbarázda,
Az ő élete hamar alkonyúlt.
De az alkonyban arany nap ragyog,
A küzdelemnek itt a drága bére,
Napot ragyogó édes mosolyával,
Melegen simul megkínzott szívére.
Az ő élete hamar alkonyúlt.
De bízó szeme a hajnalba néz,
Mit el nem végzett befejezi más,
Hisz itt a Jövő, itt a folytatás!
Hintalován már most harcolni kész,
A folytatás - egy drága kis vitéz!
1928. febr. 4-én."
"...Geöcze Anna költeményei egy sokrétű, szivárványos leánylélek megkapó megnyilatkozásai. Érzésben gazdag és mély, szándékban tiszta és nemes harmóniára vágyódó leányléleké, amely hol könnyel, hol mosollyal vívódva keresi ennek a harmóniának napfényes magaslatát. Sorai leplezetlenül őszinték és mélyről fakadók, de ez az őszintesége nem hangos, nem kihívó. Halk, nobilis, nőies tartózkodással, a leplezgetés szükségét nem ismerő lélek egyszerű és őszinte nyíltságával enged bepillantást önmagába..." - írta a műről a Magyar Jövő c. lap (1926. december 05./8. évfolyam/
277. szám)
A szerző,
Geőcze Anna tanár, cserkészleány vezető. Ének-testnevelés szakos polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, ezt követően 1921-től a miskolci, majd 1929-től a kispesti állami polgári leányiskolában tanított. Választmányi tagja volt az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak, a Magyar Írónők Körének és a Magyar Cserkészleány Szövetségnek. Utóbbi két ezüst- és egy bronzéremmel tüntette ki."
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
