Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 2. Szezonzáró kamara aukciója | Utolsó tételek! Minden tétel 3 000 Ft-ról indul!

Budapest-Szeged, 1931, Szegedi Katolikus Tudósító kiadása (Prometheus"-Nyomda, Szeged). 144 p. + [3] p. + [7] t.: ill.
Az orgona I. Az orgona lényege, szervei, berendezése regiszterei, használata, esztétikája, története, gondozása, tervezés-, és építésmódja s átvételi eljárása ismeretének tankönyve. Írta: Geyer József áldozópap, zeneművészeti főiskolai tanár, Esztergom Főegyházmegyei orgonaszakértő.
A címlapképen gróf Klebelsberg Kunó M. Kir. és Közoktatásügyi miniszternek, a Szegedi Fogadalmi Templom orgonája megalkotójának fekete-fehér fotójával, valamint fekete-fehér, szövegközti ábrákkal és egy kihajtható melléklettel illusztrált, hibajegyzékkel, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a "Prometheus"-Nyomda, Szegeden.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, feliratos, illusztrált, kissé sérült címfedéllel, új, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, a nyomda feltüntetésével ellátott hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A legrégibb, valóban orgonának nevezhető hangszer az ókori víziorgona, a hidraulisz. A 4. századtól a víziorgona hidraulikus nyomáskiegyenlítő szerkezete helyett egyre inkább a tisztán pneumatikus rendszer került előtérbe.
A 9. században kezdték az orgonát az egyházi zene céljaira használni, a 10. században készültek az első nagyobb, szekrény alakú orgonák. Az orgona méreteinek növekedésével a játék egyre nagyobb fizikai erőkifejtést igényelt, a billentyűzet sok esetben vaskos, nehezen mozdítható emeltyűk sora volt.
A pedálsort a 14. században alkalmazták először. A szélláda, a fújtató és a traktúra tökéletesítésével vált az orgona a szó valódi értelmében hangszerré, első fénykorát a barokkban élte. Ebben nagy szerepe volt a páratlan orgonista, Johann Sebastian Bach és a kiváló orgonaépítő, Gottfried Silbermann (1683–1753) együttműködésének. A pneumatikus traktúra a 19. század elején terjedt el. "