Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 2. Szezonzáró kamara aukciója | Utolsó tételek! Minden tétel 3 000 Ft-ról indul!

Budapest, 1913, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság, 37 p.
A nemzetközi Duna és Magyarország. Írta: Kvassay Jenő.
Különlenyomat a Közgazdasági Szemle" 1913. évi júniusi havi füzetéből. Számozott lábjegyzetekkel kiegészített tanulmány. A kötet szakmai számításokat és táblázatokat tartalmaz.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratos, enyhén foltos címfedéllel, feliratozatlan, kissé sérült könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Kvassói és brogyáni Kvassay Jenő (Buda, 1850. július 5. – Budapest, 1919. június 6.) magyar vízmérnök, a magyar vízügyi szolgálat meghatározó, jelentős alakja. A pesti műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat, de mérnöki oklevelet nem szerzett. Mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, majd Párizsban a "École des Ponts et Chaussées-on". A vízügyi szolgálat működését tanulmányozta Franciaországban és Németországban. 1878-ban kinevezték hivatalos kultúrmérnöknek. Hazatérve később megbízást nyert a Magy. Kir. Földművelésügyi Minisztérium felügyeletén belül működő mezőgazdasági–vízügyi szolgálat ellenőrzése alatt egy kultúrmérnöki intézmény megszervezésére, aminek 1880-ban vezetőjévé is kinevezték. 1891-ben a magyar vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) hivatalos vezetője lett, innen vonult nyugállományba 1918-ban. A kultúrmérnökség működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és -lecsapolásra, az alagcsővezetésre, az öntözésre, a mederrendezésre, a vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére is. Kvassay Jenő nevéhez fűződik a magyar vízjogi törvény megalkotása (1885: XXIII. tc.), valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötők és a budapesti szabadkikötő megépítését, szorgalmazta a dunai vízi közlekedés modernizálását és európai mintára való átalakítását, valamint további fejlesztését. Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága is meghatározó és jelentős. A "Mezőgazdasági vízműtan" c. munkája évtizedeken át a kultúrmérnökök kézikönyve volt. A MTA 1918-ban Wahrman-díjjal tüntette ki. Négy évtizeden át a magyar vízügy legfőbb irányítójaként működve új korszakot hozott a magyar vízépítés történetében."