Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1956, Magvető Könyvkiadó (Budapesti Szikra Nyomda), 470 p. + [12] t.: ill.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Őszi kert. Versek. Írta: Lányi Sarolta.
Az előlapon a szerző, Lányi Sarolta tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "K. É-nek hogy el ne felejtsen 1956. ápr. 5. Cz. Lányi Sarolta".
A burkolót és az illusztrációkat Czóbel Béla rajzolta. 12 fekete-fehér képtáblával illusztrált, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített verseskötet. Nyomtatta a Budapesti Szikra Nyomda.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, néhol foltos belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, színes illusztrációval ellátott, enyhén sérült, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Lányi Sarolta (Székesfehérvár, 1891. június 6. – Budapest, 1975. november 10.) költő, műfordító, pedagógus. Szabadkán szerzett tanítói oklevelet, majd 1911–1918 között Budapesten oktatott. Első publikációi bácskai lapokban ("Bácskai Hírlap", "Bácsmegyei Napló") jelentek meg. Részt vett a munkásmozgalomban és szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban is. "Napjaim" (1922) c. verseskötete a szocialista eszmék iránti elkötelezettségét tükrözi. 1935 novembere és 1937 októbere között írott naplóját a halála után (1982) több ifjúkori írásával együtt Szabadkán jelentette meg Dér Zoltán. 1938-tól az "Új Hang" c. folyóirat, 1940-től a moszkvai Kossuth Rádió munkatársa volt. 1946-ban tért haza és szerkesztőként dolgozott. 1950–1956 között az "Irodalmi Újság" munkatársa volt. Költészetében a szimbolizmus hatása erősen érvényesül. Műfordításaival főként orosz írókat szólaltatott meg.
"Lapozgat az ember Lányi Sarolta most megjelent gyűjteményes verseskötetében. Őszi kert a címe. Szerencsés a címválasztás, valami csendes szomorú­ság vonul végig Lányi Sarolta egész költői művén, ötven éve írta a könyvben közölt első költeményt, az életet nagyon szerető, de már az elmúláson borongó kislányként. Szerelme és boldogsága, öntudatra ébredése és forradalmi munkája tükröződik régi verseiben, aztán a vereség és a gyász, majd az emigráció, a felszabadulás, az itthon kez­dődött második élet és bármilyen helyzetben az igaz költészet és igaz emberség. A mi korunk asszonyának tiszta vallomásai ezek, éppen olyan sze­lídek, csendesek, mint amilyen költőjük..." - írta a műről a Béke és Szabadság c. lap (1956. április 18./7. évfolyam/16. szám).