Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 25. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

Budapest, 1886, K. M. Természettudományi Társulat (Franklin-Társulat sajtója), XIV p. + [2] p. + 884 p., ill.
Első kiadás. Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat. No.: XXVI. sz. A V-ik (1884-1886. évi) cziklus második kötete a könyvkiadó-vállalat aláírói számára.
A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazása alatt (1877-1880) szerzett tapasztalatai alapján és a meglevő irodalom fölhasználásával írta: Lóczi Lóczy Lajos.
Kétszáz szöveg közti, fekete-fehér, feliratos rajzzal illusztrált, valamint Fodor József első titkár bevezetésével, szerzői előszóval, javítandókkal, a kiadványok jegyzékével, az ábrák jegyzékével és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A címlapon tollal írt tulajdonosi bejegyzés, a szerkesztőség ajándékozási bejegyzés és a kiadó bélyegzése látható. A könyvből hiányzik a színes térképmelléklet (A Khinai birodalom térképe). Nyomatott a Franklin-Társulat sajtóján.
Kiadói félbőr sorozatkötésben lévő példány a kiadó dombornyomott emblémájával ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes könyvgerinccel, új előzéklapokkal, átlagos állapotban.
A szerző, Lóci Lóczy Lajos (Pozsony, 1849. november 4. – Balatonfüred, 1920. május 13.) geológus, geográfus, szerkesztő, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A zürichi műegyetemen Escher von der Linth és Albert Heim geológiai előadásait hallgatta. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárának segédőre lett. Geológiai munkásságát a Hegyes-Drócsában kezdte meg. 1877-1880 között részt vett gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. Kutatta és feltárta a Himalája áttolódásos tektonikáját, a Transzhimalája vonulatát. Megalapozta Belső-Ázsia és Nyugat-Kína geomorfológiai kutatását és úttörő munkát végzett e terület fosszilis emlőseinek és puhatestűinek leírásában is. 1883-tól mint a Magyar Királyi Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban a Királyi József Műegyetemen a technikai geológia rendkívüli tanárának nevezték ki, majd a Budapesti Tudományegyetem egyetemes földrajzi tanszékének tanára és megbízott vezetője lett. Hallgatóival beutazta a Balaton vidékét, a Duna-Tisza közét, bemutatta nekik a félegyházi, soltvadkerti és bugaci pusztákat, végig vezette őket a delibláti homoksivatagon és az Al-Duna zuhatagjain. Entz Géza társaságában Boszniát és Hercegovinát, Dalmáciát ismertette meg hallgatóival. Kiváló nemzetközi hírű geográfusiskolát teremtett, a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte. Ezenkívül a budapesti egyetem Földrajzi Intézetének igazgatója, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, illetve államtitkár helyettes volt. Lóczy Lajos munkásságának legjelentősebb eredményeit a balatoni kutatásai hozták meg. 1916–1918 között a MTA megbízásából Szerbiában, Makedóniában, Albániában vezetett expedíciót, aminek feladata e területek geológiájának, geográfiájának, botanikájának, archeológiájának, népművészetének és történetének megismerése volt. A délkelet-európai kutatóexpedíció eredményei csak 1924-ben jelentek meg Berlinben. 1919-ben végleg nyugalomba vonult.