2025. Sep. 09., Tuesday
External online auction

Antikvárium.hu Kft.
Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

15-04-2021 00:00 - 25-04-2021 20:00

 
271.
tétel

Megyery Sári: Én is voltam jávorfácska... (Boldizsár Iván iró számára dedikált példány)

Megyery Sári: Én is voltam jávorfácska... (Boldizsár Iván iró számára dedikált példány)

Párizs, 1977, k. n. (Magyar Műhely), 377 p. + [6] p. Szerző által dedikált példány. Emigrációs kiadás. Én is voltam jávorfácska... Életregény. Írta: Megyery Sári.A címlap utáni első oldalon a szerző, Megyeri Sári tollal beírt,...

Archive item - The artwork is not available

Catalog with results!

Please login or register and subscribe if you want to see the prices.

login   register
  • add to my catalogue
  •  add a comment
  •  message to the auction house
  • send to a friend
  • print
Please login or register and subscribe if you want to see the prices.

login   register
message to the auction house

If you can not find some item details, you can ask the auction house directly.


Please login or register if you want to send this item to a friend.

login   register

Full description


Please log in or register if you want to see the whole description.


recommended art works in the catalogue

271. item
Megyery Sári: Én is voltam jávorfácska... (Boldizsár Iván iró számára dedikált példány)
Párizs, 1977, k. n. (Magyar Műhely), 377 p. + [6] p.
Szerző által dedikált példány. Emigrációs kiadás. Én is voltam jávorfácska... Életregény. Írta: Megyery Sári.
A címlap utáni első oldalon a szerző, Megyeri Sári tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: Boldizsár Ivánnak párizsi szeretettel, magyar szívvel hű olvasója Megyery Sári. Párizs 1976. Január".
A dedikáció címzettje, Boldizsár Iván (Budapest, 1912. október 30. – Budapest, 1988. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró. Forrásértékű, történelmi és kulturális témájú újságokat, folyóiratokat szerkesztett. Regényeiben életrajzi párhuzamokat, régi megélt emlékeket találunk. A Dániáról szóló, 1940-ben megjelent faluszociológiai könyve országos ismertséget szerzett számára.
A kötet tartalmaz néhány dokumentum mellékletet (Márai Sándor a versről, Karinthy Frigyes a versről, Erdélyi József a versről, Megyeri Sári verse Szabó Lőrinc átírásában, Kosztolányi Dezső levele). Készült a Magyar Műhely nyomtatásában, Garamond betűkkel.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, tiszta, szép belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, színes, feliratos, fülszöveges, a szerző egyszínű fotójával ellátott, enyhén kopott, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Megyery Sári (Balassagyarmat, 1897. július 28. – Párizs, 1983. február 5.) magyar színésznő, író, költő, újságíró. Sacy von Blondel néven a némafilmkorszak sztárja. Negyvenkilenc magyar és német film női főszerepét játszotta el. Rózsahegyi Kálmán Színészképzőjének hallgatója. 1916-ban Hevesi Sándor és ifj. Uher Ödön kiválasztották a "Mire megvénülünk" c. Jókai-adaptáció egyik főszerepére Beregi Oszkár, Mátray Erzsi és Hollay Kamilla mellé. A film reklámhadjáratának megkezdése előtt találták ki számára a "Sacy von Blondel" művésznevet. A forgatás után Berlinbe szerződött, ahol a legnagyobb német filmgyár, az UFA (Universum Film AG) Fantomas-filmjeiben játszott sikeresen. Igazán nagy nemzetközi sztárrá azonban nem vált, amit ő maga azzal magyarázott, hogy szépsége nem vetekedhetett Greta Garbó és Marlene Dietrich bájaival, belső sugárzása, színészi eszköztára pedig Elisabeth Bergnerével. Erre az időszakra esett első, rövid házassága Gerőffy J. Béla (az Én is voltam jávorfácska... című memoárban: Gerey Imre) filmrendezővel. Megyery Sári 1932-ben vonult vissza a filmezéstől, számításai szerint negyvenkilenc főszerep eljátszása után. Hazatért Budapestre, és minden idejét az írásnak szentelte. Első verseskötete "Csak a fényre vigyázz!" címmel, Molnár C. Pál illusztrációival jelent meg (1932). A következő kötete pedig Szőnyi István rajzaival lett publikálva (1935). Ezekben az években "Az Újság", a "Pesti Napló", a "Pester Lloyd" és az "Ünnep" munkatársa, a "Színházi Élet" kritikusa. Művészetét érdeklődéssel figyelte Kosztolányi Dezső és a harmincas évek második felében szinte mesterévé lett Szabó Lőrinc, némi távolságtartással Márai Sándor. 1938-ban Párizsban telepedett le, ahol egy évvel később feleségül ment André Lang újságíróhoz és színpadi szerzőhöz. 1955-ben tanári diplomát szerzett Cambridge-ben. Itthoni újrafelfedezése magyarul 1979-ben és 1984-ben megjelent emlékiratainak köszönhető."