Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 22. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Az Érdekes újság pünkösdi melléklete.
A kárpáti vihar. Írta: Móricz Zsigmond.

A Székely Aladár által készített portré fölhasználásával készült borítójú vékony kis kötet 1915 májusában jelent meg, háborús időkben, mégis nagy példányszámban. Aktualizáló témáját és megjelenését egyaránt eseménynek tartották, hírt is adtak róla: „Az a nagy siker, melyet Az Érdekes Újság húsvéti ingyenes könyvmellékletével elért, arra buzdította a lapot, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmából hasonló kedves meglepetést szerezzen olvasóinak. Ezért a pünkösdi számhoz ingyenes könyv-melléklet van csatolva, mégpedig Móricz Zsigmondnak egy eredeti regénye, legújabb írása, A kárpáti vihar, melynek az a külön aktualitása, hogy története a kárpáti csatákban játszik.” (Az Érdekes Újság pünkösdi száma. Pesti Hírlap, 1915. máj. 18.)
Ennek egyik példányába írta bele az író:
 
Végh Gusztinak / jóremény fejében / szeretettel / 1916. febr. 25. / Móricz
 
A Móricznál éppen tíz évvel fiatalabb címzett, Végh Gusztáv (1889–1973) ekkor már túl volt első sikerein. A grafikus, iparművész, Munkácsy-díjas érdemes művész tizenhat éves korától műszaki rajzolóként dolgozott, majd komolyabban a művészet felé fordult, előbb Budapesten, majd 1914-től Németországban tanult. Az első világháborúban katona volt. 1920-ban Budapesten volt önálló kiállítása, de 1923-ban Párizsba ment, és jómódú családja lehetőségei miatt anyagilag is támogatta az ott élő rászoruló alkotókat, pl. Tihanyi Lajost. Számos kiállítást rendezett szerte Európában. 1939-ben tért haza Franciaországból, átvészelték az újabb háborút, és az új korszakban dolgozott tovább. S bár elsősorban a régi Tabán festőjeként tartják számon, alkalmazott grafikái legálabb annyira fontosak, s miképp már az 1910-es évek végén 20-as évek elején sok könyvborítót és plakátot tervezett, úgy 1945 után is főképp ezzel foglalkozott, és számtalan illusztrációt készített mindenféle könyvekhez (szakácskönyvekről szépirodalomig).
A dedikáció után – és erre utal a „jóremény fejében” kitétel – Móricznak több munkájához is készített borítót, csak a háború után rögtön többet is: A fáklya, a Magyarok, a Szerelem, A szerelmes levél című kötetek külcsínét ugyancsak ő alakította ki. De ugyancsak készített, hogy csak egy pár nevet említsünk, Karinthy Frigyes (Ó nyájas olvasó!, Krisztus és Barabbás, Jelbeszéd), Kosztolányi Dezső (Páva, A véres költő), vagy éppen Nagy Endre (Phőbus védencei) és Szép Ernő (Egy kis színház) köteteihez is, meg persze még lehetne sorolni.
Móricz a kötet megjelenése után háromnegyed évvel írt ajánlásban tehát egy leendő jó munkakapcsolat reményében szól, és ez a remény bevált.
 
*
 
Az Érdekes Újság több ingyenes mellékletet is kiadott. A „sorozatban” jött Karinthy Frigyestől Az ezerarcú lélek, Tömörkény Istvántól a Margit, Molnár Ferenctől a Vacsora és egyéb jelenetek, Nagy Endrétől a Már minálunk babám... vagy Gábor Andortól a Meghalni jobb című szerzői kötetek mellett olyan antológiák-válogatások, amelyek nagyon aktuálisan reagáltak a világ és az ország akkori dolgaira. Ilyen volt a Húsvéti kabaré, a Pünkösdi kabaré vagy a Jönnek a színészek (Egy kis körút vidéken) című gyűjtemény, és a háborúra is többször közvetlenül reflektáltak köteteikkel: az Énekek a nagy időkből „a világháború legszebb verseinek antológiája” volt, a Háborús novellák című füzetben pedig Bródy, Heltai, Kosztolányi, Molnár és Móricz elbeszéléseivel találkozhatott az olvasó.
És bár itt az akkori irodalom java vonult föl, és Móricz később, a 20-as évek végén kiadott életműsorozatban újra megjelentette a művet (Vérben, vasban, Kis képek a nagy háborúból, Bp. 1927) – de erről később még lesz szó –, de a nagyelbeszélés/kisregény így is gyakorlatilag recepciótlan maradt.
Ennek több oka is lehet. Egyrészt a füzetes jelleg, másrészt a háborús idők, de leginkább az aktualizáló háborús téma. Az első világháború kitörésekor ugyanis Adyn, Babitson és Karinthyn kívül gyakorlatilag az összes magyar író háborúpárti volt, de legalábbis valamilyen reménykedéssel és örömmel tekintett rá. Eleinte. Móricz is ezek közé tartozott. Később aztán, mint a legtöbben, ő is belátta: téves reményekkel nézett a háború elé, amely elhúzódott, sok áldozatot követelt és egyre inkább nyilvánvalóvá vált: ebben Magyarország csak vesztes lehet, és nemhogy jobb lesz utána, de sokkal rosszabb.
Egy 1938-as értekezésben így látta a szerző A kárpáti vihar alapján Móricz viszonyát a háborúhoz: „Az irodalom tanácstalanabb része a háborúnak egyelőre csak »felszabadító mámorát« érzi meg és fogadja magába. Krúdy Gyula regénye, A 42-es mozsarak a háborús mámor életet adó rendkívüli hatásának apoteózisa. […] Ez a kirobbanó életöröm, az újszerűség, a tettvágy, a férfierők próbatétele keríti hatalmába Móricz Zsigmond kicsit apatikusan induló hősét is A kárpáti vihar c. regényében. Az író festi azt a lelki folyamatot, amelyben a közönyös és fásult városi lélekből fokozatosan lendületes harcos férfi válik. […] A régi háborús heroikus szemlélet romantikus világa tér vissza, a hősök és a nagy tettek kora.” (Falus Lilla: A világháború a magyar regény és mémoire-irodalomban. Bp., 1938. 84–85.) Ezzel szinte teljesen ellentétesen értelmezte Rónay György a regényt. Negyven évvel később ugyanis ezt írja a „kisregényről”: „Móricz itt sem csinál hősöket, de agitátorokat sem. Féja azt mondja róla, nem a háború ellen ír, s mégis: egyetlen háborús vagy háborúellenes írás nem keltett bennem olyan iszonyodást a háborútól, mint ez a pár elbeszélés. Talán azért, mert Móricz alakjai itt is oly mélyen emberiek maradnak. Sehol annyi alkalom a hősfaragásra, s ezt a lehetőséget soha következetesebben el nem kerülték.” (Rónay György: Följegyzések Móricz Zsigmondról. II: Új írás, 1979. júl.)
Kvázi háborúpártisága – s így főleg oroszellenessége – miatt „érthető”, hogy 1945 után A kárpáti vihar nem jelent meg az életműkiadásokban (Rónay is az eredeti füzetet olvasta). Ezt a féle erős „rostálást” az egyik kritikus szóvá is tette (még 1954-ben!), mert így, nem látva, honnan indulva mozdul el Móricz, nem látszik eléggé az a nagyút, eszmei fejlődés, amelyet Móricz a háború kitörésétől 1916-ig, a Szegény emberekig megtett”, sőt, éppen a kihagyott (!) A Kárpáti vihar „különösen sokat mond az író nézeteinek változásáról”, „jelentős” állomás, mert „ebben a műben találkoznak az író régi és új nézetei”. A kritikus szerint a mű eszmei mondanivalója ebben a műben még (de inkább: már) kettős, hiszen „benne van Móricz nézeteinek tisztázatlansága, sok konvenció, de ugyanakkor az új válasz is, amelyből alig egy év múlva kinő a Szegény emberek világos, egyértelmű nézőpontja”. (Mlinárik István: Móricz Zsigmond: Elbeszélések I–II. It, 1954. 1. sz. 93–99.)
Igazán érdemben azonban Szörényi László foglalkozott először a regénnyel – és annak alakulástörténetével, s az ebből eredő jelentésváltozásával. Az ő megfigyelése, hogy 1927-ben Móricz nemcsak fölvette a gyűjteményes kiadásba a regényt, hanem át is írta azt, egészen pontosan a végét változtatta meg. „Ugyanis az eredeti kiadásban az ifjú hadnagy lázálmában egyszerre jelenik meg a boldog családi élet és az a remény, hogy a nemzet kultúrája csodásan tovább fog fejlődni […]. Ez a szakasz teljes egészében kimarad a kötetben megjelent változatból. Valamint elmarad a kisregény vége, a fentebb már idézett krisztusi utalás: „S a nagy izgalomtól, a nagy erőfeszítéstől elájult.” Helyette Móricz egy „optimistább”, boldogabb véget kreált a történetnek. Szörényi László értelmezésében: „Az eredeti változat a nemzetért és emberiségért hozott krisztusi önfeláldozás, mondhatni, úrias modorban, szemben a tisztiszolga népies hangolású önfeláldozásával. A fejlövés valószínűleg ez esetben is halálos. A második változat viszont valószínűleg felgyógyulással, házassággal folytatódik, és ha a magyar kultúra nem is virágzik majd fel, legalább a kávéház megmarad.” (Szörényi László: A kárpáti vihar. Magyar Nemzet, 2014. júl. 19.)
 
*
 
A kötet gyűjtői/könyvészeti és olvasói/irodalomtörténeti szempontból is fontos darab. Mert A kárpáti viharból, bár annak idején nagy példányszámban jelent meg egy népszerű lap ingyenes mellékleteként, paradox módon – éppen emiatt, azaz „eldobhatósga” miatt – maradt fönn kevés darab, s ma már dedikálatlan, „sima” példányai is árverési tételek. Más dedikált példánya viszont egyáltalán nem szerepelt még árverésen.
Ugyanakkor Móricz eredeti gondolatai és sorai pedig csak és kizárólag ebből a kiadásból ismerhetők meg.

Átlagos állapotú kiadói tűzött papírkötésben lévő példány Székely Aladár fotófelvételének felhasználásával készült, feliratozott címfedéllel, feliratozatlan sérült könyvgerinccel, egy fekete-fehér fotóval illusztrált hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.