274. tétel
Móricz Zsigmond: Falu (Mészáros Alajos színművésznek dedikált példány) (A címlapot Kozma Lajos illusztrálta) (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Falu. Három színdarab - Mint a mezőnek virágai. / Magyarosan. / Kend a pap? Írta: Móricz Zsigmond.
Amikor 1911-ben a Falu megjelent, Móricz Zsigmond még fiatal író volt, de már sikeres: gyors egymásutánban több kötetét is kiadták. A Falunak pedig egészen speciális kiadástörténete van.
A kötet három egyfelvonásos színdarabot foglal magába, ezek: Mint a mezőnek virágai, Magyarosan és Kend a pap? A darabok nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, mégis egységet alkotnak – a falu mint helyszín az őket egybefogó motívum.
Természetesen nem véletlenül kerültek így egymás mellé – és először nem is a könyvben. 1911. április 7-én volt ugyanis a Nemzeti Színházban a Falu premierje; Móricz a színpadra is együtt szánta a három egyfelvonásost. A bemutató szép kritikát kapott: „Móricz Zsigmond három egyfelvonásosát szívesen és helyenként nagy tetszéssel fogadta a Nemzeti Színház tegnapi premier-közönsége. Különösen a két vidámabb tónusú darab tetszett nagyon. […] A rendezés Csathó Kálmán jeles munkája. A szerzőt a szereplőkkel együtt sokszor hívták a lámpák elé.” (Falu. Magyarország, 1911. ápr. 9. 13.) A közönség „különösen abban találta gyönyörűségét, hogy oly kristályos, eredeti és minden folttól, de túlzástól is ment magyarsággal beszélnek a színpadon. A nézőtérre le-lecsapott a keresetlen, spontán humor szikrája; olyankor az egyenletesen elterjedő derültség jóízű kacagásban tört ki a földszinttől föl a magasságokig.” (Sebestyén Károly: Falu. Budapesti Hírlap, 1911. ápr. 8. 1–3.)
A Falu című könyvet pedig már másnap (!), április 8-án hirdették a lapokban: „A Nyugat kiadásban megjelent Móricz Zsigmond Falu. Három színdarab. A Nemzeti Színház nagysikerű újdonsága.” (Pesti Hírlap, 1911. ápr. 8. 22.) Azaz a könyv és a darab előkészületei egyszerre történtek, a nyomdai folyamatok és a próbák egy időben zajlottak.
Ennek a kötetnek a most előkerült példányát így dedikálta Móricz:
Mészáros Alajosnak / szeretettel / Móricz
A szűkszavú dedikáció azonban rögtön érdekesebb és értékesebb lesz, mihelyst utánajárunk kicsit az elsőre talán ismeretlennek tűnő címzettnek.
Mészáros Alajos ugyanis játszott a Faluban, mégpedig a „trilógia” harmadik darabjában, a Kend a pap? című egyfelvonásosban ő alakította a „házasulandó fiatal ember”-t. (Szerepkör a színlap szerint.) Nagyon speciális dedikáció ez, annak a személynek szól az ajánlás, aki a könyv „papírszereplőjét” a színpadon életre keltette, s így hozzájárult magához a műhöz. Vélhetően még magán a premieren adott Móricz a kötetből, így a legelső dedikációk egyike kerülhetett a címzett tulajdonába.
Mészáros Alajos (1877–1920) színész volt; Rákosi Szidi színiiskolájában tanult, majd Pozsonyba szerződött, később Miskolcon, majd Kolozsváron lett társulati tag. 1908 elején hívta őt Somló Sándor a budapesti Nemzeti Színházhoz, Mészáros haláláig itt játszott. Színpadi szerepei mellett 1913 és 1920 közt több tucat filmben is szerepelt, gyakorlatilag a korszak szinte minden jelentős magyar filmjében. Halála után írták róla a Nyugatban: „Mészáros Alajos, azaz hogy Mészáros Lojzi – hiszen mindenfelé ezen a becéző néven nevezték – a vidámarcú Múzsa édes gyermeke volt, telve a könnyedfajta színjátszás készségeivel. Fiatalos, kis termete, mosolyra kész arca, kacagásra emlékeztető beszédmódja, könnyed mozdulatai a vígjátékra s az ún. »siheder komikus« szerepkörre utalták. De […] bizonyságot tett arról is, hogy komikus létére a drámai véna s a drámai lendület sem hiányzott belőle teljesen.” (Pataki József: Mészáros Alajos. Nyugat, 1921. jan. 16.)
Ezt a fiatalságot és a vidámságot hangsúlyozták a kritikusok a Móricz-darabban játszott alakítása kapcsán is. Az egyik lap szerint az ő (és Váradi Aranka) „kedves csacsogása képviselte a fiatalságot” (Sebestyén Károly: Falu), máshol külön „Mészáros Alajos eleven és fiatal temperamentumát” emelték ki. (Salgó Ernő: Falu. Pesti Napló, 1911. nov. 8. 1–3.) Mészáros pedig később, 1917-ben szerepelt egy másik Móricz-darabban is, a Pacsirtaszóban. Ott is sikere volt.
Bizonyára játszott volna még többet, de nem volt módja rá: 1920-ban tragikus hirtelenséggel meghalt. Egy októberi estén saját otthona előtt a lépcsőn rosszul lett, megszédült, elesett és halálra zúzta magát. A halál hivatalos oka agyrázkódás volt.
A baleseti narratíva azonban mindössze egyetlen napig tartotta magát, ekkor felmerült az idegenkezűség gyanúja. „A szerencsétlen véget ért Mészáros Alajos tragikus halála most rendőri akták sorozatában kerül tisztázásra. A rendőrségen az az alapos gyanú merült fel, hogy Mészáros nem szerencsétlenség, de bűntény áldozata. A család tagjai ugyanis látták, hogy nemcsak koponyáján, ahova a lépcsőkön esett, hanem homlokán és arcán is ütési sérülésnyomok vannak, amiből egy esetleges bűntényre következtethetni.” (Vizsgálat Mészáros Alajos halála ügyében. Világ, 1920. okt. 20. 4.) A gyanút az elhunyt fivére hozta szóba, ő volt az, aki a rendőrségen „előadta, hogy Mészáros Alajos koponyacsonttörést szenvedett és az arcán is kisebb-nagyobb zúzódások vannak. A hullát nem a szobában, hanem a folyosón ülő helyzetben találták, a kalapja tele volt alvadt vérrel és botja széttörve feküdt mellette. A holttest különös helyzete esetleg arra a feltevésre adhatott okot, hogy Mészáros Alajos halálesete tényleg gyanús körülmények között történt.” (Nyomozás Mészáros Alajos hirtelen halála ügyében. Az Est, 1920. okt. 21. 2.) Ugyanebben a cikkben azonban arról is írnak, hogy a detektívek kiszálltak a helyszínre, ahol azonban „minden kétséget kizárólag megállapították, hogy bűntény nem forog fenn”.
Különös módon Mészáros Alajos munkássága ezzel nem ért véget. Amit ma már megszokott tényként élünk meg, hogy egy hirtelen elhunyt színészt technikai eszközökkel pótolni lehet a mozivásznon, 1920-ban még máshogy kellett megoldani. De valahogy meg kellett ebben az esetben is. Ugyanis Mészáros utolsó szereplése „a Szép Ilonka filmfelvételein volt. Ő játszotta a Vörösmarty Mihály költői beszélyéből készült filmen az udvari bolondot. A filmet azonban nem lehetett még befejezni, sőt, csak a közepéig jutottak el, amikor szegény Lojzi hirtelen meghalt. Most aztán itt állottak a Szép Ilonka három felvonásával és szó sem lehetett a többi felvonás felvételéről, mert a bolondot nem lehetett kihagyni belőle és nem lehetett más a bolond az első három felvonásban és más a többiben. Sok fejtörést okozott a dolog a filmtársaságnak, míg most a Mészáros Alajos testvérbátyja vállalkozott arra, hogy tovább játssza a bolond szerepét. Ő annyira hasonlít szegény Lojzira, hogy a filmen észre se lehet majd venni, hogy két különböző ember játssza a bolondot…” (Színházi krónika. Mészáros Alajos utolsó szereplése. 8 Órai Újság, 1920. nov. 14. 7.)
Móricz Zsigmond ugyan nem keveset dedikált, de ajánlásai közül jelen darab specialitásaival kiemelkedik: külön érdekessége, hogy éppen annak a Móricz-darabnak a szereplője kapta, amely darab benne van a kötetben, valamint az első – és talán egyetlen – ami a tragikus sorsú színész hagyatékából előkerült.
Nyugat irodalmi folyóiratnak egész oldalas korabeli reklámjaival közzétett kiadás. Az előlapon tollal írt jelzettel ellátott Ex-libris bélyegzés látható. Nyomtatta a Világosság Könyvnyomda Rt. Budapesten.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratozott, egy színnel színezett illusztrációval és kerettel ellátott, az egyik sarkánál megerősített címfedéllel, feliratozatlan, hiányos könyvgerinccel, körbevágatlan belívekkel, hátlapon a nyomda feltüntetésével.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
