Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Lugduni (Leyden), 1543, Apud Seb. Gryphium, 418 p. + [21] p.
Pub. Ovidii Nasonis - Fastorum Lib. VI./Tristium Lib. V./De Ponto Lib. IIII./Publius Ovidius Naso - Fasti/Tristia/Pontuszi levelek.
Részletgazdag iniciálékkal díszített kötet. A címlapon tollal beírt, korabeli részben áthúzott tulajdonosi névbeírások és régi tulajdonosi bélyegzés látható.
Korabeli egészbőr kötésben lévő példány feliratos, gazdagon mintázott, dombornyomott, kopott címfedéllel, három bordás, díszes könyvgerinccel, néhol kissé foltos belívekkel, néhány hiányos lappal, körbe színezett lapélekkel. A laphiány a szöveget nem érinti.
A kötet szerzője, Publius Ovidius Naso (Sulmona /Olaszország/ i. e. 43. március 20. - Konstanza /Románia/ i. sz. 17. vége vagy 18.) A római aranykor híres költője. Rómában nevelkedett, fiatal éveit gondtalanul töltötte az „arany Róma” előkelő társaságaiban, bejáratos volt a császári udvarba is. Római irodalmi körökben ismerkedett meg többek között Tibullus-szal és Propertius-szal. Később Augustus császár eltávolította a fővárosból és a Fekete-tenger partján fekvő Tomisban kényszerlakhelyet jelölt ki számára. Római polgárjogától és vagyonától nem fosztotta meg, sőt Ovidius a Rómával való írásbeli kapcsolat lehetőségét is megtarthatta. Élete végéig reménykedett a visszatérésben, de hiába kért kegyelmet előbb Augustustól, majd annak utódjától, Tiberiustól. Száműzetésben halt meg 60-61 éves korában. Ovidius a római költői technika legnagyobb virtuóza volt. Nem vett át új műfajokat a görög költőktől, hiszen azt elődei már elvégezték. Szabadon dolgozhatott azokkal a művészi eszközökkel, melyeket az elégiában Tibullus és Propertius, a tankölteményben és az elbeszélésben Vergilius alakított ki. Ő az első római költő, aki nem a görögökre, hanem az aranykor idősebb költőire támaszkodva emelkedett fel, mint a nyelv és a verselés továbbfejlesztője, legkiválóbb mestere. Ovidius az átmenet a római költészet ún. aranykorából az ezüstkorba és már a hanyatló császárság költője. Szerb Antal is elismeri, hogy Ovidius „nyelve és verselése a lehető legtökéletesebb”, de hozzáteszi: „már túlságosan is szép, mondják a latin irodalom szakértői. Sok benne a modorosság, a szójáték, a paradoxon, a formai szellemesség.”