Darabanth Auktionshaus

Fair Partner ✔
D45 | Művészeti, könyv, papírrégiség és numizmatikai aukció

Reichardspergi Reichard Béla (Adalbert Reichard) (1876-1921), a cs. és kir. 44. gyalogezred századosa (később őrnagy, majd m. kir. ezredes) 1913-ig terjedő katonai szolgálatáról kiállított, részletes német nyelvű jelentés (Makularpare), az összesen 10 számozott oldallal rendelkező dokumentumban 6 beírt oldalon a személyes adatok, a teljesített szolgálati idő, kitüntetések, rendfokozatok és előléptetések, illetve egyéb tudnivalók leírásával. Több oldal alján parancsnoki aláírásokkal, köztük Lauingen Vilmos (Wilhelm von Lauingen) ezredparancsnok, illetve Schnetzer Ferenc (1867-1944) alezredes (1915-től ezredesként a cs. és kir. 68. Jászkun gyalogezred parancsnoka, később vezérőrnagy, a Tanácsköztársaság idején a Fehérház Bajtársi Egyesület nevű ellenforradalmi csoport tagja, a Friedrich-kormányban 1919. augusztus 15. és november 24. között honvédelmi miniszter) autográf aláírásával. Fűzve, helyenként kisebb sérülésekkel, 41x24,5 cm.

Vitéz reichardspergi Reichard Béla (Mágocs, 1876 - Kaposvár, 1921) egyike azoknak az I. világháborúban hősies helytállást tanúsító magyar katonáknak, akiknek neve később sem merült feledésbe. A hivatalosan Albrecht főherceg nevét viselő, de ,,rosseb-bakák" néven is ismert, nagyrészt Somogy és Tolna megyékből összetoborzott cs. és kir. 44. gyalogezredben szolgált a háború alatt, illetve - a tételünkben szereplő irat tanúbizonysága alapján - az azt megelőző években is. Kurtz Géza és Kristófy Géza A cs. és kir. "Albrecht Főherceg" 44. gyalogezred és a cs. és kir. 105. gyalogezred története című művében az ezred tisztikarának névsorában is megtalálható Reichard Béla neve, itt őrnagyi rendfokozatban, a III. osztályú Vaskorona-rend, III. osztályú Katonai Érdemkereszt, Ezüst és Bronz Katonai Érdemérem, illetve a Német II. osztályú Vaskereszt tulajdonosaként tüntetik fel (ugyanakkor megjegyzik, hogy a források hiányosságai miatt a névsor nem tekinthető hitelesnek). Míg azzal kapcsolatban nincs kétség, hogy Reichard a 44. gyalogezred kötelékben harcolt a világháborúban, majd 1918-ban sikeresen hazatért Kaposvárra, a háború utolsó hónapjaiban az ezredben betöltött szerepével kapcsolatban születtek félreértések: több későbbi forrás Reichard Bélát azonosítja a ,,rosseb-bakák" utolsó parancsnokaként, aki 1918 őszén hazavezette az ezred maradványát az összeomló olasz frontról. A témában hitelesnek tekinthető források - például korabeli újságok tudósításai - alapján azonban ez az érdem nem neki, hanem Bauer Gyula ezredesnek tulajdonítható (Kurtz Géza már említett ezredtörténeti munkája - amelyhez maga Bauer írt előszót - is ezt erősíti meg). Ez azonban nem jelenti azt, hogy Reichard Bélának nem voltak jelentős érdemei az ezred tagjaként. Ő volt az, aki a 44. gyalogezred 1915 júliusában Reichenbergbe (mai nevén Liberec, Csehország) áthelyezett pótzászlóalját parancsnokként hazavezette Kaposvárra, ahol 1918. augusztus 8-án ünnepélyes keretek között fogadták őket (valószínűleg egy ezzel a történettel kapcsolatos félreértésből született az a változat, amely szerint Reichard az olasz frontról vezette haza az ezredet). Katonai karrierje a háború lezárulásával és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával nem ért véget, a Horthy-korszak kezdetén érdemei elismeréséül vitézi címet és ezredesi rangot kapott. Felfelé ívelő pályafutásának korai halála vetett véget 1921-ben. A kaposvári temetőben található síremléke Jálics Ernő (1895-1964) szobrászművész alkotása, aki tartalékos hadnagyként maga is a 44. gyalogezred kötelékében harcolt az I. világháborúban.