Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 24. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Tóth Árpád által írt levelező-lap, [1] p.
Tóth Árpád ismeretlen levele – szüleinek
Eredeti kézirat.

Tóth Árpád (1886–1928) a Nyugat első generációjának meghatározó tagja, a kánonképző folyóirat értékbiztos kritikusa, Schöpflin Aladár írta róla: „Abban a hangversenyben, amelyet az új magyar líra az utóbbi tíz-tizenöt év alatt megszólaltatott, Tóth Árpád költői hangszere a legtisztábban és legszebben szólók közé tartozik. Egy finom meleg, intim zengésű violin, amelynek húrjairól a magyar beszédnek, a magyar vers-ritmusnak egészen sajátságos, új, nem egyszer megragadóan szép szólamai, a magyar fiatalember lelkének eddig ismeretlen rezdülései szólalnak meg.” (Schöpflin Aladár: Tóth Árpád. Pesti Napló, 1917. ápr. 22. 11.)
Ennek megfelelően összes műveinek van kritikai kiadása, melynek ötödik kötete a költő által írt leveleket tartalmazza. A most árverésre bocsátott levél azonban nem szerepel benne, azaz ismeretlen. A Svedlérvárost ábrázoló képeslapra írt üzenet így szól:


Szeretett jó Szüleim!

Most már teljesen precíze tudatom, hogy e héten, pénteken este érkezem Nyíregyháza felől. A viszontlátásig is mindenkit sokszor csókolva, vagyok kézcsókkal, szerető fiuk:
Árpád

A lap címzése: „Ngos / Tóth András / szobrászművész / urnak / Debreczen. / Késes-u. 32.” A keltezetlen levél megírásának dátumáról pedig a feladási postabélyegző tanúskodik: Svedlér, 1911. szeptember 11.
A levél címzettje a költő édesapja, Tóth András (1858–1929) szobrász, aki pályája első szakaszában elismert, sikeres és keresett művész volt (Kossuth-rajongása miatt több városban, még Amerikában is van köztéri Kossuth-szobra), személyes barátja, Ady Endre is írt róla: „Tóth András kuruc magyar ember, a megihletett magyarok dacos, erős tehetségével. A nagy erejét igazolja, hogy egyszerű iparosból küzdötte fel magát s hogy a kolozsvári Mátyás-szoborpályázaton Fadrusz, a szintén iparosból lett nagy magyar szobrász mellett ő pályázhatott legsikerültebb munkával. A nagy tehetségét bizonyítja az is, hogy Debrecenben, ahol lakik, s amelyiknek földje leghálátlanabb talaj íróművész lelkeknek, ő fokozódó ambícióval, ihletéssel teremt, dolgozik” (Nagyváradi Napló, 1901. jún. 20.). Egy évvel később azonban egy kevésbé sikerült munkája miatt szakmai támadás érte, kontárnak minősítették, és ezzel megélhetése is veszélybe került. 1885. június 23-án vette feleségül Aradon Molnár Esztert (1868–1947), Tóth Árpád édesanyját.
Tóth Árpád a levél megírásakor még előtte állt későbbi sikereinek. A Nyugatban annak indulása óta publikált, de még nem jelent meg első kötete (majd csak két év múlva, Hajnali szerenád címmel). Ekkor már újra Debrecenben él: apja karrierjének kettétörése és a család egzisztenciális meggyöngülése miatt hírlapírói munkát vállal a cívisvárosban, és előbb a Debreceni Független Újság, majd – éppen jelen levél megírása után közvetlenül – 1911 őszétől a Debreceni Nagy Újság munkatársa lett.
A Szepes vármegyei, ma Szlovákiában található Svedléren már a század első éveiben megfordult: egyik volt gimnáziumi társa, Schöntag Alfréd szüleinek volt itt gyógyüdülője, 1910-től diagnosztizált tüdőbaját kezeltette itt. 1920-ig járt ide rendszeresen, nászútra szintén ide jött. Ez nem véletlen: bár későbbi feleségével korábban is találkoztak már, 1911-ben itt ismerték meg egymást: a költő egyedül, Lichtman Anna egy baráti lánytársasággal nyaralt ugyanitt (sőt: egy vonattal érkeztek), s itt választották ki egymást egész életre szóló társnak.
Tóth Árpád számos verset írt a jó levegőjű helyen: 1911 nyarán többet is. Ezek közül kettő (a Derű? és az Egy mozdulat) a Nyugat szeptemberi, újabb kettő (A rabról, aki király volt, Ó, vigasz!) pedig az októberi számában jelent meg. A Derű? ajánlása: „Schöntag Lajos barátomnak” – ő Alfréd testvére volt. E versben a költő a svedléri tájat is leírja: „És túl lombok cikkcakkján apró falu fehérlik, / És túl fehér falun cikkcakkos kicsi hegy” – ebben pedig nem nehéz felismerni a képeslapon látható panorámaképet.

Fontos életrajzi dokumentum. Korábban csak egyetlen levelet ismertünk ebből az időszakból (azt öccsének, Zoltánnak írta 1911. augusztus 24-én, annak eljegyzésére), így kijelenthető: erről a svedléri nyárról csak a legbelsőbb családtagjainak írt: testvérének és szüleinek. Pontosítja az életrajz kronológiáját is, hiszen napra pontosan megmondja, meddig tartózkodott 1911-ben Svedléren a költő (szeptember 15. volt a levélben jelzett „péntek”), ráadásul még az is kiderül belőle, hogy Debrecenbe vonattal érkezett, mégpedig Nyíregyháza felől. (A svedléri nyár másik végpontja is képeslapról ismert: azon a szintén Tóth Andrásnak címzett képeslapon [Központi 159/78.] a fiatal költő azt jelenti be, hogy szerencsésen megérkezett Svedlérre, a megérkezés időpontja azonban továbbra sem tudható, mert ezen a korábbi lapon sajnos a feladási bélyegzőn nem látszik jól a dátum.)
Tóth Árpád autográfjai viszonylag ritkán kerülnek elő, az aukciós világ megbecsült darabjai. Dedikált könyvei sem gyakoriak, verskéziratai még kevésbé. A költő nem volt túl jó levélíró (összegyűjtött levelei belefértek egyetlen kötetbe), s ez magyarázza, hogy levelei még verseinél is ritkábban bukkannak föl. Jelen darabon (korábban: Központi 135/58.) kívül mindössze egyetlen levél szerepelt aukción., A most felbukkant képeslap fontos dokumentum: a legbelsőbb kör (család) egyik tagjának szól (édesapa), aki maga is jegyzett alkotó volt, és a lap olyan életrajzi adatot tartalmaz, amely máshonnan nem ismerhető.

Jó állapotban megőrzött levelező-lap, totllal írt számjelzéssel, postai bélyeggel és bélyegzéssel ellátva.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.