Studio Antikvárium

Nagy karácsonyi könyvárverés

[Augsburg], (1496. Johannes Froschauer.) 46 levél (az utolsó üres). Első kiadás. Methodius jóslatai és Wolfgang Aytingernek Methodiusra írt traktátusai, igen fontos hazai vonatkozásokkal. A 312-ben mártírhalált halt olympusi püspök nevéhez kötött próféciákat az augsburgi szerzetes, Aytinger fordította le. Minden bizonnyal később keletkeztek, és utólag alkalmazták őket a keresztények és törökök közötti ellenségeskedésre. A meglehetősen homályos szövegek megjósolják a török uralom eljöttét és a "római király" legyőzését. A munka második része Jeruzsálem keresztény elfoglalásáról, Konstantinápoly elestéről stb. szól. Magyar szempontból különösen érdekes a 37-38. levélen olvasható értekezés, amely több tekintetben hasonlít az 1481-ben megjelent "Tractatus quidam de Turcis"-hoz (Nürnberg, Konrad Zeninger), és annak néhány részletét szó szerint átveszi. Így például azokat a sorokat, melyek a magyarok és a hunok királyát nevezik meg, mint aki csodálatos módon megszabadítja a kereszténységet a török veszedelemtől és visszahódítja a keleti egyházat. Azonban, míg a Tractatusban a jóslatokat az akkor uralkodó Mátyásra, addig itt a jelenlegi királyra, II. Ulászlóra vonatkoztatták. Szó esik egy háromszögletű kőről is, amely szegletkővé lesz és így válik alkalmassá ekkora feladatra. Említ egy sasmadarat, ami a hunok királyával együtt a kereszténység üdvösségének nagy hasznára lesz. Majd értelmezi a jóslatot, és egyértelműnek tartja, hogy a magyarok királyáról van szó, aki "az előkelők nagy választógyűlésén Mátyás nyomába lépett, és mivel így háromszorosan is királlyá lett" (tudniillik lengyel, cseh és magyar), "jogosan lehet háromszögletű kőnek nevezni". Megemlíti ugyanakkor, hogy csodával határos módon lesz csak képes erre, mert "oly kevés eredményt ért el eddig alattvalóinak, a cseheknek és a magyaroknak lázadásával szembeszállva". A motívum ismertségét bizonyítja, hogy a Tractatus alapján Laskai Osvát is felhasználta a "Gemma fidei" 33. prédikációjában, mely a török veszélyről szól. Az érdekes magyar vonatkozású szöveg egyik kiadását Apponyi Sándor is megszerezte könyvtára számára, de az ő gyűjteményében (Hungarica) csak a könyv harmadik kiadása szerepelt. Apponyi o. (vö. 51.) CIH 2266. Hain-C. 11120. BMC II, 395. Polain 2681. Atabey 806. Goff M-522. XIX. századi félpergamen kötésben. A levelek egy részén kisebb szúrágások, de ettől eltekintve nagyon jó példány, nagyon ritka könyv.