Studio Antikvárium

Nagy karácsonyi könyvárverés

La Haye, 1744. Jean Swart. 1 t. (rézmetszetű címkép) + [12] + 100 p. + 47 rézmetszet [ebből 23 térkép (2 kihajtható, 2 kétoldalas) + 8 csillagászati ábra + 7 egyéb (ebből 1 kihajtható) + 9 oldalszámozáson belüli, egész oldalas rézmetszet]; 1 t. (rézmetszetű címkép) + [6] + 157 + [1] p. + 65 t. (rézmetszet) + 2 térkép (kétoldalas); 1 t. (rézmetszetű címkép) + [4] + 144 p. + 33 t. (rézmetszet) + 2 térkép (kétoldalas); 1 t. (rézmetszetű címkép) + [4] + 92 + [2] + 33 t. (rézmetszet); 1 t. (rézmetszetű címkép) + [6] + 158 p. + 74 t. (rézmetszet); 1 t. (rézmetszetű címkép) + [4] + 33 + [1] + [43]-128 p. + 26 t. (rézmetszet, ebből 7 kétoldalas) + 2 térkép (1 kétoldalas) + 5 táblázat (kétoldalas). Royal Folio. Első francia nyelvű kiadás. A monumentális mű összesen 6 rézmetszetű címképet, 6 rézmetszetű címlap-vignettát, 284 rézmetszetű táblát, 94 szövegbe nyomott rézmetszetet, 5 táblázatot és számos rézmetszetű vignettát, iniciálét és egyéb díszítést tartalmaz. A könyv szerzője a bolognai származású gróf, Luigi Ferdinando Marsigli [1658-1730] itáliai hadmérnök, térképész. Magyarország területére először 1682-ben, 24 éves korában lépett. Az osztrák császári seregben mint közkatona szolgált, később hadmérnök, végül dandártábornok lett. Részt vett a török elleni hadjáratokban. Buda 1686. évi ostroma után megmentette Mátyás király megmaradt Corvináit. A karlócai béke (1699.) után a határvonalakat kijelölő bizottság elnöke volt. Az általa bejárt vidékekről a maga idejében a legpontosabb térképeket készítette. Az aukciónkon is szereplő művében megjelent, a Dunáról készült részletes (18 szelvényből álló, 1:103 061 méretarányú) térképsorozatában helyesbítette a folyó Lázár deák óta rosszul ábrázolt folyását; megrajzolta Magyarország átnézeti-vízrajzi térképét is (1:400 000). Ő látta utoljára és rajzolta le a békeszerződés értelmében lerombolt várakat. Ahova sorsa vetette, ott összegyűjtött mindent, ami csak a keze ügyébe került és amit meg tudott szerezni: ásványokat, feliratos köveket, okleveleket, könyveket, kéziratokat, növényeket és állatokat. Polihisztor volt, korának kiemelkedő, univerzális tudósa. Volt térképész, csillagász, ichtyológus, régész, geológus, tengerkutató, etnográfus, festő és filológus. Lejegyezte a székely rovásírás ábécéjét, néprajzi megfigyeléseket tett, régészeti lelőhelyekre hívta fel a figyelmet, felmérte a római sáncokat, megtalálta Constantinus és Traianus hídját a Dunán. Az általa összegyűjtött anyagot halála előtt a bolognai városi tanácsnak adományozta, ezzel megalapozta a bolognai tudományos akadémiát. Ma kéziratai a bolognai egyetem könyvtárában találhatók, összesen 120 (egyenként 500-600 oldalas) kötetben. Első műve, amely a törökökről szól (Stato Militare dell Imperio Ottomano), csak halála után jelent meg, mivel a császár a török elleni hadjáratok kezdetekor megtiltotta kiadását. Első konstantinápolyi tartózkodása alatt írta megfigyeléseit a Boszporuszról (Osservazioni, Intorno a Bosforo Tracio...), ez 1681-ben jelent meg. Török rabsága alatt a kávéról végzett vizsgálatainak tanulságait (Bevanda Asiatica) soproni téli szállása idején írta le, ez Bécsben jelent meg 1685-ben. Marsigli szinte minden idejét munkával töltötte, így még akkor is, amikor 1698-ban vizsgálat folyt ellene, értekezést írt a bolognai foszforral tett kísérleteiről (Dissertazione Epistolare del Fosforo Minerale, Lipcse 1698.). Ezt követte a Danubialis Operis Prodromus kiadása 1700-ban Nürnbergben, amely hat kötetes főműve előzményének is tekinthető. 1714-ben jelent meg a gombákról, moszatokról és a fagyöngyről készített (Dissertatio de Generatione Fungorum) tanulmányait összefoglaló kötete. Az oceanográfia tudománya Marsiglit mint az első tudatos oceanográfust tartja számon. Kisebb lélegzetű tanulmányai után 1725-ben jelent meg a "Histoire Physique de la Mer" franciául, majd néhány évvel később olaszul is. Marsigli a tengerkutatásban mintegy kétszáz évvel megelőzte korát, hiszen a tenger felfedezésére csak 1872-ben indulhatott el a Challenger oceanográfiai expedíció. Régészeti előtanulmányok után kerülhetett sor az összegyűjtött régiségek, iratok elemzésére. Ennek eredményeként jelenik meg 1715-ben Traianus hídjáról készített tanulmánya (Lettera Intorno al Ponte Fatto sul Danubio Sotta L'Imperio Trajano.) Életművének méltó befejezéseként, 1726-ban jelenik meg - először latinul - főműve, a hat kötetes "Danubius Pannonico Mysicus...". Ebben foglalja össze a Dunával kapcsolatos összes, mindennemű tudományos kutatásának eredményét, észleléseit. E hatalmas művében - amelyet "Duna-enciklopédiának" is neveztek - fektette le Marsigli egyedülállóan az összes Dunára vonatkozó későbbi kutatás alapjait. Mint Veress Endre (1906-ban) írta: "A Dunáról írt hatkötetes munkájánál a mai napig sincs nagyobb és díszesebb a világirodalomban e folyóról." Művének kéziratával az 1700-as évek elején már gyakorlatilag kész volt, de amikor kegyvesztett lett, nem is gondolhatott annak kiadására. Erre csak két évtizeddel később kerülhetett sor, amikor sikerült megállapodnia az amsterdami könyvkiadóval. Ellenértékként 25 példányt kapott az összesen a kb. 200 példányban megjelent műből, amiből egyet XIII. Benedek pápának küldött (ez ma a vatikáni könyvtárban található), a többit olaszországi könyvtárak között osztotta szét. Művének francia nyelvű kiadása - amely aukciónkon is szerepel - már halála után, 1744-ben látott napvilágot, a latinhoz hasonló példányszámban. (A kor diplomáciai és legtöbbek által beszélt nyelve is a francia volt - ezért volt szükség a francia nyelvű kiadásra.) A hat kötet mindegyike egymástól jól elkülöníthető témaköröket ölel fel. Az első kötetben először a folyóval kapcsolatos földrajzi tudnivalókat írja le. Ez tartalmazza a Dunáról készült 18 szelvényes, részletes térképsorozatát is. Röviden foglalkozik Magyarország történelmével, valamint a Duna név eredetével is. Leírja a folyó partján fekvő településeket, kitér lakosságukra és szokásaikra is. Felsorolja a folyóban található szigeteket. Utána csillagászati megfigyeléseinek eredményeit ismerteti, megkönnyítve ezzel a különféle földrajzi helyek szélességi és hosszúsági fokának meghatározását. Végül a folyó vízrajzát (Magyarország átnézeti-vízrajzi térképével illusztrálva) tárgyalja, melyben részletesen ismerteti a Duna teljes vízgyűjtő-területét. Kitér a folyó áramlási sebességére, vízminőségére, de a víz összetételét és a különféle ásványi források fajtáit is tárgyalja. A kötetet a budai római fürdőkkel foglalkozó rész zárja. A második kötet a dunakörnyéki ásatásokkal foglalkozik. Ismerteti a régészeti lelőhelyeket, bemutatja az ókori római kori leletanyagot. Külön kezeli a katonai és polgári építményekhez tartozó leleteket, de itt tér ki az általa feltárt Traianus-hídra is. Négy táblán őskori mamutcsontokat mutat be, amit római harcos elefántok maradványainak tartott. Részletesen foglalkozik az ókori építészettel is: erődítményeket, utakat, falakat és azok építési technikáit is ismerteti. A harmadik kötet a folyó közvetlen közelében bányászott, valamint a folyóban található ércekkel foglalkozik. Ez tartalmazza a selmecbányai bánya keresztmetszetét ábrázoló, híres kihajtható metszetet is. Részletesen felsorolja a bányászott érceket és ásványokat, a legegyszerűbbektől a drágakövekig és a nemesfémekig. A negyedik kötet a folyó teljes vízgyűjtő területén honos összes halfajtát ismerteti. Művében sokszor felhasználja Francis Willughby "De Historia Piscium" (1686.) című munkáját. A kötet 33 táblájából 29 magyarországi halfajokat, a többi rákokat, kagylókat, valamint a mocsári teknőst és annak szaporodását mutatja be. Az ábrázolások mellett az állatok nevei gyakran magyarul is szerepelnek. Az ötödik kötet a Duna partján élő és fészkelő madárvilágot mutatja be, felhasználva Francis Willughby másik, "Ornitologia" (1676.) című művét. A kötetet illusztráló 74 gyönyörű rézmetszetű tábla zömében a magyarországi madárfajokat és - az utolsó néhány táblán - fészkelési szokásaikat ismerteti. A mű utolsó kötete Marsigli a Dunával kapcsolatos kisebb tanulmányait foglalja magában. Az első mű a Duna forrásvidékéről szól. Utána a különböző állatok (pl. víza) anatómiájával foglalkozik, bonctani ábrákkal illusztrálva. Ez a kötet tartalmazza hazánk flórájának első részletes összefoglalását is. A kötet utolsó része a rovarvilággal foglalkozik, részletesen kitérve arra a sáskafajra, amely Magyarországon 1689 és 1691 között igen nagy károkat okozott. Az egyedülálló, tudományos alapossággal szerkesztett monumentális díszmű már megjelenésekor is olyan sokba került, hogy beszerzését csak állami, egyházi és főúri könyvtárak engedhették meg maguknak. Vitathatatlan érdeme, hogy korában a tudományos műveltséggel nem rendelkező olvasók számára is lebilincselően érdekes olvasmánnyá tudott válni. A nemzetközi viszonylatban is ritkának számító mű 1945 után magyar árverésen nem szerepelt. Nissen, ZBI 2698. Nissen, IVB 594. Anker 326 Anm. Horn-Sch. 14610. Roller-G. II, 164. Egységes, korabeli (véleményünk szerint kiadói) bordázott gerincű, dúsan és díszesen aranyozott egészbőr kötésben. A gerinceken néhány apróbb kopás, de összességében teljesen hiánytalan, tiszta és gyönyörű példány.