Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 12. online árverése | Könyv, festmény, grafika

Budapest, 1943, 1944, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása és nyomása, VII p. + [1] p. + 667 p. + [1] p. + VII t., ill. + [9] térk., [2] p. + 584 p. [5] t. + IX t., ill.
Első kiadás. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. 1943-1944. I-II. (egységes külön kötetekben). Magyarok és románok. Szerkesztette: Deér József és Gáldi László.
A szerkesztők előszavával, számozott lábjegyzetekkel, huszonegy, fekete-fehér, feliratos képtáblával, 9 kihajtható, többszínű térképmelléklettel, fekete-fehér térképrészletekkel és rajzillusztrációkkal, műmellékletekkel, részletes tartalomjegyzékkel, valamint a mellékletek és a képek jegyzékével kiegészített kötet. Nyomtatta az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapesten. Az első kötetből hiányzik két térkép: Erdély betelepülése a X - XIV. században, valamint Erdély néprajzi viszonyai a középkor végén.
Kiadói varrott papírkötésben lévő kötetek feliratos, a Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet-1941" emblémájával ellátott címfedéllel és könyvgerinccel, felvágatlan, tiszta belívekkel, jó állapotban.
Deér József (Budapest, 1905. március 4. – Bern, 1972. szeptember 26.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. A Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a Szegedi Egyetem tanára, a Kolozsvári Egyetem Közgazdaságtudományi Karának magyar történelem tanára, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára, a Teleki Pál Tudományos Intézet keretében működő Magyar Történettudományi Intézet igazgatója. 1948-ban Svájcba emigrált és Bernben lett egyetemi tanár. Fő kutatási területe a korai és a késő középkori magyar és egyetemes történelem szellemtörténeti megközelítése.
Gáldi László (Miskolc, 1910. május 20. – Budapest, 1974. február 4.) magyar nyelvész, irodalomtörténész, romanista, műfordító, szótárszerkesztő. A Dési Középiskola, az aradi Római Katolikus Főgimnázium, a Moise Nicoară Líceum diákja. A Budapesti Egyetem magyar–román–francia szakcsoportjánál (Carlo Tagliavini, Aurélien Sauvageot) szerzett szakképesítést, Párizsban Paul Hazard-nál és Mario Roques-nál állami ösztöndíjasként tanult. Később az École des Langues Orientales Vivantes főiskola nyelvi lektora, majd a Budapesti Egyetem magántanára, kolozsvári egyetemi tanára, a II. világháború utáni években az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője. A "Magyar irodalmi nyelv nagyszótárának" munkatársa. Értékes lexikográfiai és szótárkutatói tevékenysége mellett fontos szerepet vállalt a magyar és nemzetközi összehasonlító irodalomtörténeti és romanisztikai kutatásokban, európai szinten a modern összehasonlító verstan egyik megalapozója volt. Tudományos pályafutásának kezdetén a románság eredetét vizsgálta, később érdeklődése a román és francia nyelvtörténet, a középkori latinság, a magyar–román művelődési kapcsolatok, majd a magyar szótárirodalom története felé fordult. "A Magyarok és Románok kétkötetes mű kiadásával az intézet arra törekedett, hogy a háborús nehézségek ellenére egy minden igényt kielégítő, átfogó tudományos művet tegyünk le a nemzet könyvespolcára."- írta a Magyar Történettudományi Intézet igazgatója."