120. item
Kossuth Lajos által írt levél (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)
1 p. terjedelmű levél, 1 p. fekete-fehér fotórepordukció 42 x30 cm méretű paszpartúzott keretben
Kossuth Lajos által írt levél.
1849-ben, a szabadságharc leverése után Kossuthnak menekülnie kellett az országból – és ekkor vette kezdetét az az élete végéig (1894) tartó emigráció, amelyből, akármennyire hívták is, már nem tért vissza. Először Vidinbe ment, később Sumen és Kütahya voltak az ideiglenes állomások, majd Angliába hajózott, s ott élt egy ideig. Az angolok igazi hősként ünnepelték őt, akinek nemcsak a híre és személyes megjelenése volt kifogástalan, de az angol nyelvet is jól bírta.
Az Amerikai Egyesült Államokba 1851 decemberében érkezett Angliából. Sikere itt is folytatódott, még az elnök, Millard Fillmore is fogadta. Ezután egy hét és fél hónapos országos körútra indult, melynek során megfordult az ország csaknem valamennyi államában és azok jelentősebb városaiban, melyekben közel hatszáz (!) szónoklatot tartott – természetesen angolul. Beszédjeinek célja az volt, hogy az emigrációban élők fenntartására és a meginduló hazafias szervezkedés költségeinek fedezetére az amerikai néptől kérjen anyagi támogatást. (Ugyanakkor természetesen számított a hivatalos szervek, egyesületek segítségére, és az országos politika szimpátiájára is.) A magyar szabadság ügye, Kossuth retorikai képességei és egyénisége mindenütt nagyszámú közönséget vonzott, és szavai szinte mindenütt nyitott fülekre találtak. A körút azonban így is csak részben volt sikeres: amíg az amerikai civilek mindenütt tüntető lelkesedéssel fogadták és támogatták, addig az állami szervek inkább távol maradtak a magyar ügy erkölcsi, politikai és anyagi támogatásától. Mindenesetre a bő féléves támogató körút során Kossuth – és általa a magyar szabadság ügye – összesen 83.000 dollárnyi adományt kapott az amerikai magánszemélyektől.
A körút során kétszer is eljutott Albany városába. Nem ismeretlenként érkezett oda, mert öt évvel korábban, 1847-ben már járt ott, s a tapasztalatait a Hetilap 1847. július 13-i számában tette közzé: „a csendes Albanyban voltam. A házak falusias tekintete e városnak igen kedélyes alakot kölcsönöz, e kedélyesség a város lakóiban is szembetűnő mértékben föltaláltatik, mivel nem egy hamar talál az ember több vendégszeretetet, mint Albanyban, több magányházak tetemes költséggel és ízléssel építvék. Köröttem minden a gyarapodó jólét nyugalmát leheli, s azon békét, mely egy virágzó nép erejét és hatalmát hirdeti.” Ami persze nem véletlen, hiszen „mióta Új-York a világ egyik legnevezetesebb városa lőn, azóta a kormányszéke Albanyba tétetett által”. (903–904. h.)
Öt évvel később, 1852. május 21-én érkezett újra a városba. Erről – és részletesen az amerikai újtának egészéről – beszámolók is készültek, később (többek mellett levéltári forrásokra alapozva) még részletesebb feldolgozások születtek. Ezekből tudható, hogy a körút vége felé Kossuth „New Yorkba való visszatérését azonban még néhány meghívás hátráltatta, melyeknek New York állam területén kellett eleget tennie. Bostonból tehát Albanyba, New York állam fővárosába utazott, ahol az elnökválasztásnak a nemzetközi politikára való hatásáról szónokolt.” Ez volt az első beszéd itt. Ezután Bufallóba, majd Auburn és Syracuse érintésével Uticába ment. Június elején „Uticából most már délre fordult, hogy New Yorkba siessen. Útközben azonban arról értesült, hogy Albanyban egy ifjúsági szabadságegyesület alakult. Felkérésükre útját újra megszakította, hogy hozzájuk néhány bátorító és búcsúszót intézzen.” Ez volt a június 5-i beszéd. Ekkor „az európai ifjúságnak a szabadságmozgalmakban való szerepét ismertette hallgatósága előtt, majd rátért az amerikai ifjúság feladataira: a szabadságjogok megvédésére és arra a követelésre, hogy az új kormány kifelé is szerezzen érvényt a köztársasági állameszmének és az Unió nagyhatalmi állásának.” (Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851–1852. Bp., 1940. I: 378.)
Ezt követően, már a beszéd és az annak nyomán beérkezett adományok számbavétele után írta az alábbi pár soros levelet az egyik adományozó hölgynek:
Albany June 5th 1852
Mrs. A. F. [?] Page
Dear Madam,
Please accept my warmest thanks for your generous gift in behalf of the cause of freedom in Hungary. It will be recorded in the book of life of my country and the remembrance of it will be always cherished by
your old servant
L Kossuth
Azaz magyarul:
Kedves asszonyom,
kérem, fogadja őszinte köszönetemet a magyar szabadság ügyére adott nagylelkű adományáért. Nemzetem életének könyvébe ez fel lesz majd jegyezve, s emlékét mindörökké őrizni fogja az Ön
öreg szolgája
Kossuth L.
Kossuthnak a feljegyzések szerint általában nagy sikere volt az amerikai nőknél, s elnyerte szimpátiájukat – már ami a támogatásokat illeti. Június 14-én például „Bostonba ment az ottani lelkes nők által 1500 dollár aláírással felállított lovagdában tanítandó (30 nő 50 dollárjával)”, egy héttel később, 21-én „estve 8 órakor tartott […] egy felolvasást angol nyelven idejövendő anyja és nővérei felsegéllésére, a bementi díj volt egy dollár, az igen díszes közönség, – melynek több felénél csinos hölgy volt –, mind Kossuthot beléptekor, mind lelkes beszédjét nagy tapssal, örömmel fogadta. A bevétel volt 2.600 dollár.” (Pordán Ildikó: László Károly beszámolója Kossuth amerikai útjáról. https://mek.oszk.hu/02200/02216/02216.html)
Ugyanez a forrás, Kossuth titkárának, László Károlynak az eseményekkel egyidőben rögzített feljegyzései (kvázi naplója) tudósít arról, hogy amerikai földre lépvén Kossuth bizonyos gyakorlati rendelkezéseket tett levelezésével kapcsolatban. Ahogy László írja: „Meghagyá nevezetesen nekem, hogy minden nevére érkező levelek közvetlen az én kezembe adassanak, azokból az európaikat feltöretlen adjam be neki, a többit mind nyissam fel, tartalmokat írjam ki egy protocollumba, a titkosokat külön, s azon regestrumot mutassam be neki reggelenkint. Minden levelek, a titkosak is, nálam fognak állani.” (Uott.)
Amiről azonban a titkár nem írt, de a most előkerült levél is bizonyítja: Kossuth személyesen, saját kezűleg írta itt is leveleit, mégpedig – és ez a jelen levél igazi újdonsága – nemcsak a politikusoknak és más közéleti személyeknek, ismerősöknek, hanem az ügyét támogató ismeretlen adományozóknak is. Nem valószínű, hogy minden egyes támogatónak írt – az viszont bizonyos, hogy Page asszony kapott tőle egy levelet, mégha egy rövid, gesztusértékűt is. Amit pedig a címzett – és ez viszont már Page asszonyt dicséri – meg is őrzött. Kossuth tényleg nagy hatást gyakorolhatott rá.
Korabeli levélpapírra írt levél, gyűjtői állapotban.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
