Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
23. Dedikált könyvek és kéziratok árverése

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Kosztolányi Dezső. Írta: Kosztolányi Dezsőné.


Kosztolányi Dezső 1936. november 3-án halt meg. Mivel a magyar irodalom ekkor egyik legjelesebbjét veszítette el, tudni lehetett, hogy a gyászmunka nem fog véget érni a nekrológok sorozatával, hanem rögtön megindult a kultuszképzés, de ugyanakkor a tudományos földolgozás is. Tudható, hogy legalább három doktori disszertációt is készítettek róla.
A költő halála után alig másfél évvel később, az 1938-as év során három könyv is megjelent róla. Május közepén Baráth Ferenc (1916–1950) Kosztolányi Dezső című disszertációja (Zalaegerszeg, 1938), május végén Kosztolányiné (1885–1967) férjéről írott könyve (Kosztolányi Dezső. Bp., 1938), az év végén pedig Szegzárdy-Csengery József (1915–1991) Kosztolányi Dezső című munkája (Szeged, 1938). Ez szintén disszertáció volt, s így legkésőbb tavasszal-nyáron kész kellett lennie, de Sík Sándor nem hagyta jóvá, amíg hiányzott a szakmai bibliográfia belőle. Az elsőségből, Baráth és Szegzárdy-Csengery között lett is vita, mely egy gyorsan lefutó cikkváltásban is megnyilvánult. A harmadik tudományos munka, Paku Imre (1910–1975) disszertációja is készen volt már ekkor, de azt nem tudta kiadatni.
A legnagyobb visszhangot és sikert természetesen Kosztolányiné könyve kapta, azóta is a Kosztolányiról szóló irodalom egyik alapköve. Több részletközlés után Kosztolányi egykori kiadója, a Révai adta ki könyv alakban. Egyik példányába Kosztolányiné ezt a dedikációt írta:

Keresztury Dezső dr nak / híve: Kosztolányi Dezsőné / 1938 V/

Kosztolányiné sohasem volt szószátyár a dedikációiban, nála tényleg a gesztus volt a lényeg. S itt, mivel ismerték egymást a címzettel, nem is volt szükség többre.
A szerzőről pár adat: eredetileg színésznő volt, aki tanulmányait az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián végezte. 1907-től a Magyar Színház tagja. 1910 végén ismerkedett meg Kosztolányival, akivel majd később, 1913. május 8-án Budapesten házasságot is kötöttek. Egyetlen gyermekük, Ádám, 1915-ben született meg. Huszonegy évig éltek így, Kosztolányi haláláig. Utána Kosztolányiné és Ádám, utóbbi emigrációjáig.
Kosztolányinénak a férjéről írott könyve előtt is volt irodalmi munkássága, korai éveiben regénye jelent meg, később a Nyugatban és a Szép Szóban jöttek novellái, több kötetet fordított is, majd a második világháború után kiadta az önéletrajzi regénnyé formált háborús naplóját Tüzes cipőben címmel, majd jóval később, már Kosztolányiné halála után, a hagyatékban talált kéziratból jelent meg a Karinthy Frigyesről írott életrajzi könyve. Igazi felfedezése azonban csak a 2000-es évek elején történt meg (Borgos Anna: Portrék a Másikról. Bp. 2007), s ekkor kezdődött meg kiadatlan műveinek sajtó alá rendezése is.
A címzett szintén ismert személy.
Keresztury Dezső (1904–1996) Széchenyi-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész. Jelentős kritikusi, műfordítói és egyetemi oktatói tevékenységet is végzett, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és elnöke a Goethe Társaság magyar tagozatának. Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti, a berlini és a bécsi egyetemen végezte. 1928-ban szerzett magyar–német szakos tanári diplomát. 1929–36 között a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa, majd 1945-ig az Eötvös József Collegium magyartanára, közben 1937-től 1943-ig a Pester Lloyd rovatvezetője. 1945 után – a koalíciós években – volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Eötvös Collegium igazgatója, később az MTA főkönyvtárosa, majd az OSZK tudományos főosztályvezetője. Számos kötete jelent meg.
Kosztolányival, illetve annak feleségével jól ismerték egymást, többek közt Keresztury volt (hivatalosan is) a berlini Collegium Hungaricum vezetőjeként a házaspár vendéglátója (Kosztolányi előadást tartott, felesége pedig szavalt).
Kosztolányiné könyve az 1938-as év Könyvnapjára jelent meg hivatalosan, de a példányok (illetve belőlük valamennyi bizonyosan) készen voltak már korábban. A valójában több napig tartó Könyvnapot 1938-ban június 9. és 11. között rendezték, a hírlapi tudósítások szerint Kosztolányiné Az Est sátrában dedikálta férjéről szóló könyvét. De legtöbbször csak a nevét írta bele, könyvnapi keltezéssel.
A Keresztury Dezsőnek szóló példány dedikációja azonban korábbi keltezésű – ez viszont azt mutatja, hogy a címzett kiemelt fontosságú volt Kosztolányi irodalmi kapcsolathálózatában, s így az elsők között kapott belőle.

Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, tiszta belívekkel, két színnel feliratozott, Kosztolányi Dezső fekete-fehér fotójával ellátott, gerincfeliratos, fülszöveggel gazdagított borítófedélben, hiánytalan, megkímélt állapotban.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.