Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 22. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

Budapest, [1942], Magyar Könyvbarátok (Kir. M. Egyetemi Nyomda, Bp.), 282 p., ill.
Első kiadás. Könyvbarátok kis könyve c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent kötet.
Tarlótűz-tábortűz. Írta: Vitéz Faragó Ede.
Azbej Imre számos fekete-fehér rajzával illusztrált kiadás. A könyvet a Kir. M. Egyetemi Nyomda nyomtatta, Budapesten.
A könyvet a Stádium Sajtóvállalat Rt. nyomtatta Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány illusztrált címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, tiszta belívekkel, olvasatlan, nyomdatiszta gyűjtői állapotban, feliratozott, színes illusztrációval és a kiadó könyvhirdetésével ellátott, fülszöveges, megóvott kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője: Vitéz Faragó Ede (Puhó-Felsőkocskóc, Trencsén vármegye, 1895. október 15. – Jászkisér, 1973.) magyar népművelő, cserkészvezető, országgyűlési képviselő.
Az első világháború kitörésekor, 1914-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, és a 14. honvéd gyalogezredhez került, melynek kötelékében végigharcolta a háborút. Harcolt az orosz és a román frontokon is, s az oroszok elleni első nagy offenzíva idején végig az első rajvonalban volt. Mint emléklapos százados, és ötven százalékos hadirokkant, fejezte be katonai szolgálatát. A háborúban szerzett érdemeiért, bátor magatartásáért elnyerte a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet, a két Signum Laudist, a Károly-csapatkeresztet, valamint a sebesülési érmet három csíkkal. Megkapta ezeken felül az életmentésért járó kitüntetést is, amit azzal érdemelt ki, hogy mint cserkésztiszt, egy alkalommal viharos időjárásban mentett ki, saját életét is kockáztatva, egy fuldoklót. A háború után az őszirózsás forradalom kitörése Léván érte, ahol abban az időben katonai szolgálatot teljesített. Mint laktanyaügyeletes tiszt, gyors fellépésével leverte az ottani forradalmi megmozdulásokat, később részt vett a Pálmay Ernő helyőrségparancsnok által irányított csoport megszervezésében, és a térségbe bevonulni igyekvő cseh egységek ellen vezette századát. Galgócot utcai harcokban foglalta vissza, együttműködve a nyitrai tiszti különítménnyel. A harcokban egy robbanó lövedék szétroncsolta a jobb karját, ami miatt hónapokig ápolták kórházban Budapesten. Később egy ízben visszatért Lévára, ahol a csehek elfogták és egy időre bebörtönözték. Részint a háborús, részint e felvidéki harcokban tanúsított helytállása miatt egy évtized múltán, 1929-ben Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatta.
A cserkészmozgalomban kifejtett munkája egyfajta szociográfiai tevékenységnek is tekinthető, hiszen a legkülönfélébb városi és vidéki környezetekben – akár bányákban, gyárakban, de kistelepüléseken is – igyekezett megismerni a paraszt- és munkásfiatalság körülményeit, alapvető problémáit, ezzel pedig a 20. század első falukutatói közé is sorolható. A „terepen” így feltárt problémákat és szempontokat főként Pest megye népművelési irányítói beosztásában juttatta kifejezésre. Tapasztalataiból több irodalmi mű, számos cserkészeknek szóló könyv és cserkészlapokban megjelent újságcikk is született.

A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.