81. tétel
Tihany, 1965, Illyés Gyula költő autográf levele Tardos Tibor íróhoz, [1] p.
Illyés Gyula költő autográf levele Tardos Tibor íróhoz. [kézirat]
A levél alján
Illyés Gyula háromszoros Kossuth-díjas író tollal írt, jól olvasható aláírása látható.
A levél szövege:
"Tihany, 1965. IV. 6.
Kedves Barátom,
Köszönöm figyelmedet.Egész fonatot fűzök össze a gratulációból, annyi féle az érdemed ezzel a könyvel. Hogy így tudsz franciául, hogy ilyen vita kíséri munkádat, hogy ennyi kedv s erő van benned.
De legjobban persze magukhoz a versekhez gratulálok őszinte szívből. Tiszta költőiség és tiszta humor együtt, - napok óta igaz örömet s vígaszt szereztél velük.
Igaz barátsággal kívánok további munka kedvel, hitet, jó életet.Illyés Gyula"
Kézzel írt, keltezéssel ellátott (Tihany, 1965. IV. 6.), jó állapotú magánlevél, eredeti, kézzel címzett, francia nyelvű feljegyzéssel és három postai bélyegzéssel ellátott, hiányos borítékban.
A levelet írta,
Illyés Gyula (Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Nyugat kiadásában jelent meg első verseskötete (Nehéz föld, 1928). A két háború közötti fiatal magyar költőnemzedék legelismertebb tagjai közé tartozott. Irodalmi műveinek fő megjelenési helye közel másfél évtizedig a Nyugat volt. 1928-tól szoros barátságot ápolt József Attilával, az 1930-as évek elejétől pedig nemzedéke több más jeles tagjával, irodalmi és világnézeti eszmetársaival: Erdélyi Józseffel, Kodolányi Jánossal, Szabó Lőrinccel, Németh Lászlóval és Gelléri Andor Endrével. Több nemzedéktársával együtt a harmincas évek közepén csatlakozott a népi írók mozgalmához, s annak egyik vezető alakja lett. Közös gondolkodásuk eredményeként látott napvilágot 1932-ben a "Tanú" c. lap, egy évvel később pedig Debreceni Káté címmel megszületett egy új, társadalmilag érzékeny népi írói mozgalom cselekvési programja. Illyés maga is részese, nemegyszer elindítója volt a különféle folyóiratok hasábjain folyó világnézeti és kritikai vitáknak. Így például az irodalmi zsidókérdésről, a katolikus költészetről, a jobb- és baloldali irodalomról, a Zilahy Lajos nevével fémjelzett Új Szellemi Front irodalmi programjáról, stb. Letisztult, kifinomult költészetére az emberi helytállás, a szociális érzékenység és a lírai képek egymásba fonódása egyaránt jellemző.
A levél címzettje,
Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918. január 20. – Párizs, 2004. január 7.) József Attila-díjas író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró. 1938-ban Párizsba utazott, ahol a második világháború kitörése után bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. Franciaország felszabadulását követően többek között a La Presse, a Nouvelle és a Fraternité baloldali lapok munkatársaként tevékenykedett. 1947-ben visszatért Magyarországra, majd a Szabad Nép és a Szabad Ifjúság munkatársa lett. Ebben az időben a Magyarok, az Újhold, a Csillag és más folyóiratok közölték magyar nyelvű prózáit. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör munkájában, amiért 1957-ben másfél évre börtönbe zárták, ezt követően pedig 1963-ban visszatért Franciaországba, és Párizsban telepedett le."
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
